Marcal-menti barangolás

2014. 06. 19.

Marcal-rétek

A gólyák meggyűrűzése után, kb. 3 óra magasságában Péterrel és Csabival nekiindultunk az Adorjánháza közeli területre. A kényelmes elhelyezkedés, megebédelés közepette egyben egy hamvas rétihéja revírt ellenőriztünk; ill. előkerültek mind madarász, mind az élet minden területéről izgalmas témák. Természetesen eközben figyelmesen fürkésztük a környéket.
A közeli kaszálásnak köszönhetően seregély csapatok keresgéltek a széna-rendek között, a levegőben 1 vörös vércse szitált. A magasban 1 fehér gólya termikelt, picit közelebb 1 fekete gólya húzott át.

Fekete gólya (Ciconia nigra)

A későbbiek folyamán továbbgurultunk Boba irányába. Út közben egy új fajjal ismerkedhettem meg madarásztársaimnak köszönhetően: a magas fű egy rejtett életmódú, ritka fészkelő madárfajnak ad otthont: haris. Miközben Csabi minden praktikát bevetett a kakas nyílt terepre csalása érdekében, a háttérben a tyúk szállt fel a fűből, pár másodperc erejéig. Sajnálatos módon, a tyúk túl gyorsan, a kakas egyáltalán nem került a keresőm elé, így fotó sem született erről az összetéveszthetetlen hangú madárról.
Azért a hangulata feledhetetlen...

A nap végső állomása a Veszprém-Vas megyehatár. Miután elfoglaltuk megfigyelőpontunkat a Marcal fölött', élveztük a táj adta lehetőségeket.
A vasút közelében gyakran feltűntek kenderikék, a Marcal mederben 1 barázdabillegető keresgélt. Kakukkok szóltak a távolból, miközben alattunk egy pocokkal rohant a sűrűbe egy menyét. A légteret egerészölyvek, ill. barna rétihéják vették birtokukba. Az egyik terv, hogy egy hamvas rétihéja párt figyelünk meg, csak félig sikerült; mivel a kaszálások arrább kényszerítették a már költő madarakat.

Marcal-menti berek hamvas rétihéja hímmel (Circus pygargus)

Az esti alkonyat fényeiben a nádasokba húzódó seregély-csivitelések, ill. az örökkön-örökké szóló nádirigó flótában ismételten a madárhangokhoz nyúltunk. Csabi sikeresen csalt elő egy kékbegy hímet. Többször is kiült egy közeli fára, visszanótázott', de a fények nem voltak már a legideálisabbak.
Eljött az este, nyugovóra tért a Nap; mindenki hazafelé vette az irányt...

Kékbegy (Luscicia svecica)