2018. július 11., szerda

Kis-Séd

2018. 07. 08.

Kis-Séd mentén

Tikkasztó meleg, verőfényes napsütés. Úgy gondoltam sétálok egyet a Nagyacsád-Nemesgörzsöny határában északnak tartó Kis-Séd mentén, vagy ahogy a helybeliek hívják a "Kanális" környékén. Az elmúlt napok esőzésének hála bőségesen van víz a mederben, ráadásul az ártér mélyebb részei is feltöltődtek vízzel. Így kitűnő pihenőhelyet nyújtva a különböző tocsogóhoz'-szokott madaraknak. 100 feletti bíbic, 80 réti cankó és rengeteg seregély keresgélt élelem után ezekben a mélyedésekben. Felrebbent 1 böjti réce tojó, itt-ott nagy kócsagok leselkedtek zsákmány után. A levegőben egerészölyvek, barna rétihéják vadászgattak. A hazafelé vezető úton 1 búbos pacsirtát fotózgattam, miközben a falu felett 1 vörös gém búcsúztatott.
Dolmányos varjú (Corvus cornix)
Bíbic (Vanellus vanellus)
Seregély (Sturnus vulgaris)
Réti cankó (Tringa glareola)
Nagy kócsag (Egretta alba)
Egerészölyv (Buteo buteo)
Búbos pacsirta (Galerida cristata)
Vörös gém (Ardea purpurea)

2018. július 8., vasárnap

Marcal-medence

2018. 07. 06.

Marcal-medence

Mielőtt nekiugranék a medencében tett látogatásom megosztásának, pár sort írnék a Nagyacsádon tett rövid kiruccanásom eredményéről, no meg persze pár kép a rend kedvéért.
Még szerdán sétáltam egyet a szokásosnak mondható utakon, az Acsád'tól K-re lévő területeken. Sajnos nem kecsegtetett nagy eredménnyel. Ennek fő oka az árokpartok kitisztítása, a szegélyek kitermelése. Sajnos nem feltétlenül értem, miért vegetációs időszak közepén, fiókanevelés közben kell ezeket a munkákat elvégezni...
Pár őzzel futottam össze, melyek közül 1 suta be is várt, illetve egy kukoricatáblán való keresztülhaladásomkor 1 bak pihengetett előttem. Egy képet engedett ezért lőni'. Az egykori homokbánya területén 6 gyurgyalag foglal magának költőhelyet, feltűnt 1 búbosbanka is. Ami pozitívum volt a kiruccanásban azok a tövisszúró gébicsek, nagyjából 6-700 méterenként akad egy pár, a bozótirtások ellenére is.

Őz (Capreolus capreolus)
Barátposzáta (Sylvia atricapilla)
És akkor a Marcal-medence. A fő ok, amiért választottam a területet, ismét egy hamvas rétihéja revír ellenőrzés volt, pontosabban a faj revírjének a konkretizálása. Sajnos a hamvasok nem kerültek elő, de pár szárnyas' jószággal azért összefutottam a délután folyamán.
A meleg feláramló levegőnek hála, sok ragadozó madár mutatta meg magát - kezdetben. Sok egerészölyv víjjogott, vörös vércsék hordák a táplálékot fiaiknak, kabasólyom vadászott szitakötőkre, barna rétihéják imbolyogtak a rétek felett. 1 öreg rétisas siklott be fölém, de amilyen gyorson jött, úgy is távozott. A mélyebb részeken récék bújnak meg a még vízzel telt csöbrökben, tőkés és cigányrécék. Nagy kócsagok keresgélnek élelem után, a lekaszált réteken fehér gólya pár leste áldozatát. A kismadarak közül sok seregély-csapatba, és mezei veréb-bandába botlottam, a nád-sás szövedékéből csak a hangok árulták el a nádi-szárnyasok honlétét.
A nap zárásaként 2 gímbika került még lencsevégre. Az egyik olyan közel volt, hogy csak gyors kattintásra futotta részemről, mielőtt eltűnt a kukorica-rengetegben.

Egerészölyv (Buteo buteo)
Vörös vércse (Falco tinnunculus)
Rétisas (Haliaeetus albicilla)
Tőkés réce (Anas platyrhynchos)
Seregély (Sturnus vulgaris)
Füsti fecske (Hirundo rustica)
Mezei veréb (Passer montanus)
Nagy kócsag (Egretta alba)
Fehér gólya (Ciconia ciconia)
Gímszarvas (Cervus elaphus)
Tavi káka (Schoenoplectus lacustris)

2018. július 6., péntek

Hamvas rétihéja

2018. 07. 03.

Hamvas rétihéja revírellenőrzés


A természetvédelmi munkáknak hála, eme ritka ragadozó madarunk még jelen van Magyarországon. Átlagban 60 pár körül mozog a haza populáció, melynek egyik gócpontja a Marcal-medence. Az egykori árterületeken még akadnak lápos-sás foltok, melyek kitűnő fészkelőhelyet nyújtanak ezen ritka, földön fészkelő madárnak.
Az egyik ilyen revírt ellenőriztem ezen a fülledt, igazai nyári napon. Nagyjából 2 és fél órát töltöttem kint a területen. Így nem csak a hamvasokra' hanem minden mozgó élőlényre is figyelhettem.

"Őzek bújnak elő a nádasokból, nádi énekesek hordják az élelmet fiaiknak. A távolban 1 fekete gólya termikel a magasban.  Öreg rétisas okoz nagy riadalmat: a területen fészkelő barna rétihéják, hamvas rétihéják, egerészölyvek és kabasólymok támadják a potenciális veszélyforrást. Tőlem nem messze nagy kócsagok és vörös gémek szállnak oda, s vissza táplálkozóterületeikre."
Őz (Capreolus capreolus)
Sárga billegető (Motacilla flava)
Kabasólyom (Falco subbuteo)
Barna rétihéja (Circus aeruginosus)
Vörös gém (Ardea purpurea)

Hamvas rétihéja megfigyelés közben mindig jegyzetelek, hogy a későbbiekben a viselkedés kielemezhető legyen. A madarak egyes reakciója, viselkedésformái mind-mind utalnak valamire. Példaként ennél a fészeknél a tojó végig kint tartózkodott a területen, így arra következtethetünk hogy a kb. 20 napos fiókák már kezdik levedleni pehelytollaikat, így nincs szükségük anyjuk árnyékára a melegben. Ugyanakkor mivel a tojó gyakorlatilag végig a fészek környékén tartózkodott - még nem ment ki vadászni a hímhez hasonlóan - a fiókákra még rászorul az anyai gondoskodás: védi őket az esetleges predátoroktól, valamint a hímtől kapott zsákmányt beviszi a fészekbe.