2019. augusztus 31., szombat

Gyűrűzőtábor

2019. 08. 17-22.

Marcal-menti gyűrűző- és vonuláskutató tábor

Idén is a Szélmezei horgásztavak környéke adott helyszínt a nomád jellegű sátortábornak, mely az MME Veszprém megyei HCS szervezésében valósult meg. Az idei évben a gyűrűzőnk Kovács Attila volt. Szerencsésen sikerült összehozni a csapatot, így ki rövidebb, ki hosszabb ideig élvezhette a gyűrűzőtábor előnyeit-hátrányait.
Természetesen a fő tevékenység az énekesmadarak alumínium gyűrűvel való megjelölése volt; így 33 madárfaj, 337 példányára kerülhetett fel a gyűrű. Köztük a legritkább faj a nagy fülemüle volt, de szívesen nézegette a tábor apraja-nagyja az érdekesebb fajokat is: fülemülesitke, berki tücsökmadár, sárga billegető, füsti fecske, karvalyposzáta, nyaktekercs, rövidkarmú fakusz, függőcinege, barkóscinege; csak pár fajt kiemelve.
A tábori életből a madármegfigyelés sem maradhatott el, így szemeink és távcsöveink elé ritkább fajok is kerültek. Hamvas és barna rétihéják vonultak folyamatosan a terület felett, magasan átrepült 1 parlagi sas és 1 vándorsólyom is. Darázsölyvek, erdei fülesbaglyok mutatták meg magukat rövid ideig. Az esti órákban több tízezres füsti fecske csapatok érkeztek éjszakázni a környező nádasba. Utólag nem tudtuk eldönteni, hogy a fecskék, vagy a seregélyek éjszakára behúzó csapatai jelenthetnek-e nagyobb példányszámot. A környező tavakon limikólák; erdei, réti és füstös cankók keresgettek élelem után, vagy épp az éjszakát töltötték  a fövenyen - nagy pólingok.
A tábor arculat két tevékenységgel is kibővült. Én személyesen egy kis erdőgazdálkodási előadást tartottam; míg Attila jóvoltából az egyik este lepkecsapdázást végeztünk. Azt hiszem utóbbi nagy sikert aratott, új élményt, sok fajt láthattunk. Utólag segítséget kértem Ambrus Andástól, aki meghatározta a fotózott lepkefajokat.
A hat napra tervezett gyűrűzés gyorsan eltelt, de remélhetőleg jövőre ugyanilyen, vagy jobb élményekkel térhetünk vissza a területre...

Fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon)
Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis)
Barkós cinege (Panurus biarmicus)
cseh-gyűrűs Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaeus)
Nádi sármány (Emberiza schoeniclus)
Citromsármány (Emberiza citrinella)
Nagy fülemüle (Luscinia luscinia)
Mezei veréb (Passer montanus)
Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca)
Nyaktekercs (Jynx torquilla)
Kerti geze (Hippolais icterina)
Seregély (Sturnus vulgaris)
Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla)
Karvalyposzáta (Sylvia nisoria)
Tövisszúró gébics (Lanius collurio)
Függőcinege (Remiz pendulinus)
Tevehátú púposszövő (Notodonta dromedarius)
Piros medvelepke (Miltochrista miniata)
Sárgafarú kisszövő (Euproctis similis)
Nagy sávosaraszoló (Idaea aversata)
Ékköves faaraszoló (Peribatodes rhomboidaria)
Galaj tarkaaraszoló (Epirrhoe alternata)
Sárga kökényaraszoló (Angerona prunaria)
Zöldes levélaraszoló (Colostygia pectinataria)
Lóhereszövő (Lasiocampa trifolii)
Közönséges óriáscsíbor (Hydrophilus piceus)

2019. augusztus 25., vasárnap

Láprétek

2019. 07. 30.

Botanizálás

Késő délután a közeli lápréteken sétáltam egy kört, kihegyezve a kirándulást a botanizálásra, no meg a fényképezésre. Vegyük sorra a talált és fényképezett fajokat.
Őszi vérfű (Sanguisorba officinalis)
Láprétekre, láposodó kaszálórétekre jellemző faj. A Dunántúlon gyakorinak mondható, a Tiszántúlról gyakorlatilag hiányzik. A kékperjés láprétek egyik meghatározó kísérőfaja,  mely élőhelyen több érzékeny ökológiai igényű védett faj is él. 
Vérfű hangyaboglárka (Maculinea teleius)
Hernyójának tápnövénye az őszi vérfű, így szorosan összefügg a lepke elterjedése a láp-, és mocsárrétek élőhelyeivel. A fejlődésének érdekessége, hogy a hernyók a kikelésük után a földre ereszkednek, ahol a hangyák begyűjtik őket és bolyaikba hurcolják. Itt hangyalárvákkal és bábokkal táplálkoznak. A kifejlett lepkék júliusban rajzanak nagy számban. Védett, természetvédelmi értéke 50 000 HUF.
Réti ördögharaptafű (Succisa pratensis)
Gyógynövény, szájhagyomány szerint nevét ebből is kapta, miszerint az ördög leharapta a gyökerét a gyógyító képessége miatt.  Jó nektárforrás, ám természetvédelmi jelentőségét az adja, hogy fő tápnövénye a védett, jégkori reliktumfajnak, a lápi tarkalepkének.
Sajnos a lápi tarkalepke nem került a megfigyelt fajok közé, de helyette egy másik, gyakori tarkalepkével találkoztam:

Nagy tarkalepke (Melitaea phoebe)
Halovány aszat (Cirsium oleraceum)
Szürke káka (Holoschoenus romanus)
Nagy tűzlepke (Lycaena dispar rutila)
A nagy tűzlepke Natura2000-es jelölőfaj, pénzben kifejezett értéke 50 000 HUF. Vízfolyások, nedves területek mentén bárhol előfordul, azonban érzékenyen reagál az élőhely-átalakításokra. 
Buglyos szegfű (Dianthus superbus)
Az akár 90 cm-es magasságot is elérő szegfűfaj látványos megjelenése messziről felfedezhető. A láp-, és mocsárrétekre jellemző szegfűt könnyű felismerni, hiszen rózsaszín virága és sallangos szirmai jó határozóbélyegek. Biotópja miatt kapta védettségét, eszmei értéke 5 000 HUF.
Darázspók (Argiope bruennichi)
Főleg nedves élőhelyeken találkozhatunk vele, miközben viszonylag nagy hálójának közepén várja áldozatát. Hálójában Y vagy X alakú fehér beszövés, úgynevezett vezérfonál figyelhető meg. Kutatások igazolják, hogy eme hálórész visszaveri a napfényt, ezzel egyetemben az ultraibolya tartományt is, így láthatatlanná válik a gyanútlan rovarok számára.