Januári körök

2019. 01. 25/26/29.

Januári kiruccanások 

Gyorsan eltelt a január, nem igazán sikerült túl sok időt szánnom a terepi napokra. Azért a havas, téli hangulatokból pár órás kiruccanásokat sikerült elcsípnem.
Nemesszalók és Külsővat között egy 1000-1500as vadlúd csapatba botlottam. A hideg, szeles idő ellenére - a lehetőségekhez képest - átnéztem a táplálkozó csapatot, melyben a nagy lilikek mellett pár példány nyári és vetési lúd került csak a spektívem elé.
A főút túl oldalán is nézelődtem egy másik alkalommal. A lucernatáblán egerészölyvek, 1 gatyás ölyv, kékes rétihéják, vörös vércsék vadászgattak. Ugyan nem voltak túl közel, de a napos idő szép lehetőséget adott a nézelődésre. A ragadozókon kívül egy nagy, legalább 2000es egyedszámú vetési varjú-csóka csapat keresgélt a kaszálón...

Vadlibák

Vetési varjú (Corvus frugilegus)

Egerészölyv (Buteo buteo)

A Nikinél töltött hétvégén pedig két rövidebb sétát tettünk. Az egyik alkalommal Sitke határában néztünk körül, majd Sárvár felé vettük az irányt. Ekkor összességében túl sok mindennel nem találkoztunk; jópár egerészölyv, pár vörös vércse, rengeteg holló, egy kisebb csapat kenderike-erdei pinty csapat kerülhetett fel a listára. Talán a legjobb megfigyelés a Rába mentén átrepülő 1 öreg rétisas volt.
Másnap egy nagyobb erdőfoltot sétáltunk körbe. Sárgafejű királykák, szén-, kék és barátcinegék keresgéltek az erdei fenyveses foltokban; a kőrisek terméseit süvöltők majszolták'. Sikerült lencsevégre kapni egy legelésző őzbakot; valamint pár fészket is felfedeztünk. Egy régi hollófészken, valamint érdekességként egy mókusfészken akadt meg a szemünk.

Kenderike (Carduelis cannabina)

Őz bak (Capreolus capreolus)

Hollófészek

Mókusfészek

Ragadozók nyomában

2019. 01. 12.

Sas-szinkron 

Évente megrendezik az Országos sas-szinkront, melynek célja a Magyarországon január-február hónapokban tartózkodó ragadozómadarak felmérése. Nikivel mi is próbáltuk kivenni részünket a programból, már amennyire az idő engedte. Először a Nagypirit melletti részeken néztünk körül. Sajnos nem láttunk sem ragadozó madarat, sem bármi más érdekességet. Pár nyári lúd keresgélt a megfagyott réteken, a távolban kb. 200 vadliba emelkedett fel a magasba. Dolmányos és vetési varjak kutattak élelem után a földeken, pár fenyőrigó rebbent arrább. A sétálgatás után hazafelé vettük az irányt. Út közben Külsővat környékén táplálkozott 22 bütykös hattyú egy repcetáblán, illetve a Nemesszalók határában lévő lucernaföldön vadászgatott több ragadozómadár. Körbespektívezve a madarakat végül 50 egerészölyvet, 6 kékes rétihéját és 2 vörös vércsét figyelhettünk meg.

Mezei veréb (Passer montanus)

Kékes rétihéja (Circus cíaneus)

Egerészölyv (Buteo buteo)

Emlékek 2018-ban

2019. 01. 05.

2018-as emlékek: réti fülesbagoly 

Az év végén mindig összegezni szoktam, mik történtek velem madarászati szempontból. Ez idén sem történhetett másképp. 85 napot töltöttem terepen, elég sok élményben volt részem. Természetesen a madárfajokra fókuszáltam, és így már a látott fajaim száma 239. 14 új madárfajt hozott számomra a 2018-as év: macskabagoly, északi búvár, nílusi lúd, kis póling, temmnick-partfutó, fehérszárnyú szerkő, kígyászölyv, túzok, szalakóta, székicsér, kis őrgébics, pehelyréce, csüllő és fenyőszajkó.
Azonban nem feledkezhetem meg egy-egy emlékezetes találkozásról a réti fülesbaglyokkal. Két alkalommal is összefutottunk a Marcal-medencében.
Az első találkozás még márciusban történt, miközben a Marcal-elöntéseken récéket figyelgettünk Nikivel és Kaufman Gabival. A látótérbe besiklott egy réti fülesbagoly. Pár képkocka erejéig tűrte a fényképezést:

Májusban ismét madarászkodás közben állt mellém a szerencse. Egy magaslesen való nézelődéskor tűnt fel a környező réteken egy vadászgató példány. Sokáig sikerült megfigyelnem e kecses ragadozót miközben pásztázta a rétet zsákmányra lesve. Annyira elmélyedt a táplálékszerzésben, hogy egyik alkalommal a lestől pár méterre fordult csak el. Emlékezetes pillanat!