Balatoni madarászat

2014. 12. 21.

Balatoni madarászat

Egy kis tervezés, összebeszélés és már indulhattunk is a Balatonra. Alexal és Csabival közösen egy egész napos, téli madármegfigyelést terveztünk a Balaton északi partján, Tihanytól-Balatonalmádiig.
Első állomásunk a félsziget csücske, a Rév. Általában mindig rengeteg madarat töltenek fel erről a területről, így hát fajokból most sem volt hiány. A szeles, de mégis napsütésben gazdag időben nekiálltunk nézelődni, kihegyezve a dolgot a téli madárvendégeinkre. A Balatonhoz hűen rengeteg tőkés réce, dankasirály, sárgalábú sirály, szárcsa, kormorán úszkált a hullámok között (e kijelentésemhez hűen ezeket a fajokat többször meg sem említem). 

Gyülekezet

A nézelődés közepette azért volt más madár-vendég is, amit közelebbről megnézhettünk magunknak. Több mint 60 kerceréce, 1 barátréce gácsér, és 4 kontyos réce tojó úszkált az öbölben. A vöcskök között 25 búbos-, és 2 kis vöcsköt sikerült felismernünk.

Kormorán (Phalacrocorax carbo)

A következő állomás a Belső-tó. Az igazat megvallva először nem igen akaródzott a meleg, de inkább szélmentes tulajdonságokkal bíró kocsit elhagyni. De azért mégis kínoztuk magunkat! A fejünket "elfújó" szélben kibotorkáltunk a tópartra, majd könnyes szemmel a spektíveinkbe néztünk: én balról, Csabi jobbról kezdve fürkészte a vízfelületet. Ő nyert: nagy bukók; 6 hím, 2 tojó. Új faj a listánkon.

Nagy bukó (Mergus merganser)

A további kocsikázás közben a félsziget mellett egy szélcsendes, és nem utolsó sorban madárban bővelkedő helyre figyeltünk fel. Kényelmesen megálltunk és elkezdtünk nézelődni. A szokásos fajokon túl, 1 kis bukó hímet ringattak a hullámok a kerceréce tojó, és 3 kontyos réce mögött. Itt is több búbos vöcsök úszkált a szárcsa-hadak közepette; de Csabi ismét remekelt: első feketenyakú vöcskünket Ő vette észre.

Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis)

A Tihanyi-félszigetet elhagyva Balatonfüredet céloztuk meg. A Tagore-sétányon, ill. a stégen sétálgattunk, nézelődtünk pár ember társaságában. Sajnos itt is a "szokásos" balatoni madarak mutatták meg magukat. A dankasirályok mellett, kb. 30 viharsirály úszkált a vízen; miközben mi a lúdalkatúakra figyeltünk. A sok tőkés réce társaságában feltűnt 2 angol tőkés réce is; mint utána olvastam egy inváziós faj, egyre jobban terjeszkedik. Emellett a pár példány mellett, még több is tartózkodott a Füredi-partoknál, de befogásuk folyamatban van. A récék másik képviselője az a 4 kontyos réce volt, melyet már közelebbről is szemügyre vehettünk. Meg kell még említenem 4 bütykös hattyút is, ezek is "hozzátartoznak".

Angliai tőkés réce

Tőkés réce pár (Anas platyrhynchos)

Dankasirály (Larus ridibundus)

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Kontyos réce tojók (Aythya fuligula)

Csopak, strand.
Bátran kijelenthetem a legpozitívabb helyszín volt a kiruccanásunk során. Szép, napsütötte, szélmentes parton sétálgathattunk; ahol nem zavart meg minket túl sok két-, és négylábú földön járó élőlény. De ellenben sok madár tartózkodott a környéken. A kiemelendő fajok között megemlítem a 2 kis bukót, és a távolról, pár perc erejéig megfigyelt örvös bukó tojót.
Ezután Balatonalmádi, Káptalanfüred, majd Alsóörs partvidéke következett.
Túl sok extra-faj nem mutatta meg magát, bár akadtak a napra nézve azért újdonságok. Almádiban 1 jégmadár ült ki az egyik póznára (Alex örömére); 1 karvaly tett gyors látogatást, de a mindig "sipítozó" dankák' gyorsan elüldözték. Mint mindig itt is megfigyelhettünk kercerécéket (az én legnagyobb örömömre).
Alsóörs strandján szintén sok kercerécével és kontyos récével hozott össze a madarász-szerencse; de -kimondva, kimondatlanul- a búvárokat azért még vártuk. Azóta is várjuk őket...

Kerceréce tojók (Bucephala clangula)

Dankasirály (Larus ridibundus)

A nap végezetével bátran összegezhetek:

• 29 madárfajt került fel a megfigyelt fajok listájára
• ebből 3 (számomra), az "Új faj" kategóriába tartozik (Nagy bukó, Örvös bukó,      Feketenyakú vöcsök)
• a négy leggyakoribb faj: Tőkés réce, Szárcsa, Dankasirály, Kormorán

Ragadozós nap

2014. 12. 19.

Kis sólyom tojó

Péter meghívására sikerült kiülni az általa tervezett és kivitelezett ragadozómadár-fotós lesbe. Korán, még a sötétség leple alatt elfoglaltuk a helyünket a lesben, vártuk a madarak érkezését. Csodás fényekben pompázott a környék, az élővilággal sem lehetett gondunk: átrepült 2 rétisas, 1 karvaly, 2 kékes rétihéja, 1 vörös vércse. Körülöttünk kismadarak forgolódtak: 3 léprigó. 3 süvöltő, 1 ökörszem, kék és széncinegék.
Azonban az igazi célt sajnos nem tudtuk elérni; egy madár sem szállt be a kitett csalira. Szóval úgy döntöttünk átkocsikázunk Nemesszalókra, pontosabban egy, a falu közeli lucernatáblára. Rengeteg egerészölyv kuporgott a földön, nem beszélve a táblát szegélyező fákon ülőkről.
De a bejegyzésem főtémája, lényege: Kis sólyom (Falco columbarius) 

Egy tojó tartózkodik már egy ideje ezen a területen, Péter már többször megfigyelte.
Néhány szó a madárról:
Európa legkisebb sólyma főleg az északi mocsaras területek nyír-, és fűzzónáiban költ; hozzánk telenként érkezik, rendszeres, de ritka téli madárvendégként van számon tartva. Elsősorban énekesmadarakra vadászik, de pocok-gradációs években, és természetesen máskor is előszeretettel fogyasztja a szőrmés rágcsálókat.
Az ivarok könnyen elkülöníthetőek: a tojó nagyobb, színezetében a barna dominál. A felsőteste barnásszürke; a mell sárgásfehér széles sötét csíkokkal. A hím kb. 2/3-a a tojónak színes tollazata messziről elárulja: felsőteste kékesszürke, a mell rozsda-sárga, vékony sötét csíkokkal.
A megfigyelt példány elég bizalmasnak bizonyult, többször is közel engedett minket. Végignézhettük gyors, lendületes, földhöz közeli siklássokkal tarkított -sikertelen- vadászatait. A remek fények miatt bőszen kihasználtuk a lehetőséget, áhítattal csodáltuk, és természetesen fotóztuk a madarat...

Ködös Marcal-medence

2014. 11. 29.

Hattyúk nyomában

A borús, esős idő ellenére elhatároztam mindenképpen megyek egy kört; nem is akárhová, egyenesen Celldömölk környékére. Csabi pár héttel ezelőtt egy nagyon is remek fajt talált a területen: 1 kis hattyút. Másnap Péter "kiegészítette" 3 énekes hattyúval a palettát. 
Szóval nekiindultam.
Viszonylag könnyedén megtaláltam a szóban forgó belvízfoltot. Utam során egy kisebb csapat fenyőrigóba botlottam, majd a Marcal megpillantásakor 1 jégmadár repült el a víztükör felett. Sajnos a belvízen csak 2 bütykös hattyú úszkált, így elhatároztam várok egy kicsit. Közben alaposan körbe-spektíveztem a környéket: 1 hím vörös vércse vadászgatott, átrepült 1 kormorán, 8 tőkés réce. A nádszálak között kék cinegék forgolódtak, a kisebb fűz bokrokon mezei verebek és citromsármányok nézelődtek.
Közel 1,5 órás várakozás után -bevallom- meguntam kicsit a dolgot; áthajtottam a Piriti-rétekre...

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

A marha-legelőn lévő belvízfolton aztán megpillantottam a keresett madarakat: 3 énekes hattyú. Kényelmesen lepakoltam a cók-mókot', felállítottam a spektívet; élveztem a madarak látványát. Kezdetben nagyon nyugodtam viselkedtek, tollászkodtak, nézelődtek. Gondoltam közelebb kúszok egy kicsit a fénykép kedvéért, de el, semmi képpen sem akartam reptetni őket. Legalábbis én nem! "Végre" megjött egy motoros, tett a további dolog alakulásáról...

Énekes hattyú (Cygnus cygnus)

Csendélet... 

Halastavak

2014. 11. 10.

Kispodárpuszta-Nóráp

A nap folyamán először a Kispodárpusztai-halastóhoz ugrottam ki.
A lehalászott tó szépen lassan visszatöltődik vízzel, sajnos ez most nem hozott túl nagy szerencsét, már ami a vízi-madárfajokat illeti. Csupán 15 kormorán úszkált, továbbá a 3 nagy kócsag, 1 szürke gém álldogált a parton. Felettem áthúzott 20 nyári lúd, a levegőben 3 egerészölyv keringett.

Kormorán (Phalacrocorax carbo)

A kevésbé sikeres "tavi" akció után sétáltam még egy gyors kört a tocsogós részeken, de sajna semmi sem mutatkozott meg. Szóval visszaindultam az erdő felé. A fák között már nagyobb élet fogadott: az ágak között repdestek a szén-, ill. kék cinkék, a fatörzseken fakuszok rohangáltak'. 6 sárgafejű királyka kutatott élelem után a lombok között, miközben a hasonló termetű ökörszemek a bokrok alól reppentek arrább.
Amellett, hogy nem láttam túl sok fajt a területen, igazán sikerült feltöltődnöm, gyönyörű napsütéses napot fogtam ki, így ténylegesen élvezhettem az Ősz utolsó mozzanatait:

Mezei veréb (Passer montanus)

Atalanta-lepke (Vanessa atalanta)

A hazaérkezés előtt megálltam még a Nórápi halastónál.
A tavon 14 kormorán, 7 nagy kócsag tartózkodott; szóval a halastavi'-madarak tömkelege itt is elmaradt. Végigsétáltam a töltésen, egészen a hátsó részegig. 3 egerészölyv körözött a levegőben, több dolmányos varjú társaságában. A tavat szegélyező fákra 2 meggyvágó, 6 zöldike ült ki. Eközben besétáltam a tocsogós részre, sikerült felrebbenteni 1 sárszalonkát. 

Egerészölyv (Buteo buteo)

Leheveredtem egy kicsit, egy szélcsendes, napsütötte részre. Vártam, hátha besiklik valami. Üldögélésem közepette több fajt is megfigyelhettem: 1 zöld küllő kopogtatta az egyik nyárfát, 1 vörös vércse vadászgatott a közeli legelő felett. Átrepült 1 holló, folyamatosan szóltak a barkóscinegék a nádas-gyékényes részekről.
A kocsihoz visszafelé menet még 1, kései vonuló barna rétihéja siklott be a tó környékére, de gyorsan távozott is; követve az én példámat...

Nádas

2014. 11. 09.

Gyimóti-nádas

A vasárnap folytatásaként 14 óra magasságában a "Gyimóti nádas" felé ballagtam még el. A napsütés kellemes, igazi késő-őszies hangulatot teremtett, így érdeklődve figyeltem a környezetet. Szerencsére madarakban sem volt hiány!
Legelőször 2 nálunk telelő mezei pacsirtát pillantottam meg, miközben a távolban, a Kis-Séd túlsó partján 1 vörös vércse vadászgatott. A ragadozó madarak terén, még 1 egerészölyvvel is összefutottam, kényelmesen megnézhettem magamnak, miközben az egyik közeli fát választotta ki megfigyelőpontjának.

Mezei pacsirta (Alauda arvensis)

A nézelődés befejezése után a tagutak melletti bokrosok élővilágára összpontosítottam. Viszonylag sok kismadár mozgott a területen: kenderikék szálltak ide-oda a kukoricásokban, tengelicek-csapatai lepték meg a magasabb nyárfákat. Mezei verebek kutattak az árokpartokon, széncinegék forgolódtak a már csupasz ágakon. Idei első fenyőrigómat is sikerült megpillantanom, de gyors szárnycsapásokkal távozott a keskenylevelű ezüstfa ágai közül.

Széncinege (Parus major)

Tengelic (Carduelis carduelis)

A falutól már csak pár lépésre lehettem, mikor egy árny suhant át felettem, és leszállt egy nyárfára. Gyors látcsövezés, majd egy kis lopakodás a jobb fotó érdekében:

Karvaly tojó (Accipiter nisus)

Fügyész

2014. 11. 09.

Fügyész, mint elvezető árok

Az ebéd előtti órát még kihasználva sétáltam egyet a "Fügyész"-parton. 
Legelőször az "Akácoson" vágtam keresztül, kismadarakat szerettem volna fotózni. Több széncinege keresgélt a bodza bokrok között, de sajnos a rossz fények miatt itt nem született értékelhető kép. Kiérve az erdő szegélyére, egy kisebb citromsármány csapatot fedeztem fel. Bőszen bujkáltak a varjútövis benge-kecskefűz bokrok között.

Citromsármány (Emberiza citrinella)

A folytatásban az egykori Lőtér, ma tehenészet irányába indultam. Fölöttem 2 egerészölyv körözött, átrepült továbbá 1 szajkó is. A nyárfák takarásába érve 2 nagy fakopáncsot nézegettem egy darabig, majd hirtelen 25 tőkés réce kapott szárnyra a kisebb tavakról. Gyorsan, hápogva emelkedtek az égig...

A réce-röptetés' után ráfordultam az árokpartra. A nádban és a fűzfák sárgoló levelei közt kék cinegék repdestek, közben megosztva a terepet széncinkékkel is. Az egyik magasabb nyárfára 4 kenderike ült ki, bár mire a közelükbe csúszhattam volna, tova szálltak.
A gyors kiruccanás végén, már a kertajtóból vettem észre a Ny-i irányba húzó, kb. 50es bíbic-csapatot. Azt hiszem megéhezve ültem ezek után az asztalhoz...

Kék cinege (Cyanistes caeruleus)

Vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca)

Acsádi utakon

2014. 11. 08.

Acsádi utakon

Ebben a bejegyzésben két adag jövés-menés lesz belesűrítve. (Többek között ennek az az oka, hogy a délutáni kiruccanásomon nem születtek képek. De ezt majd később.)
Először is a délelőtti fotó-túra. 10 óra magasságában elindultam a falu K-i részére, alapos körülnézés ügyben. Azonban nem kellett messzire mennem. Ahogyan kiléptem a hátsó-kertajtón rögtön a Természetben voltam. Az "Akácosban" 6 szajkó rikácsolt, átrepült a fák között 1 karvaly. Sok széncinege keresgélt élelem után a bodza-kökénybokrok között; fölöttem az őszi-téli égboltnak valóságos tartozéka az a meg-meggegenő, egyformátlan szárnyú V-betű: vonuló vadludak füzére.

Nyári lúd (Anser anser)

Az erdő mögötti szántók-lucernák fölött további ragadozók köröztek: 1 egerészölyv és 1 vörös vércse leste a pockokat. A "Fügyész" mentén kissé északabbra mentem, az itteni tagúton haladtam továbbra is a K-i irányba. Itt egészen ős-állapotok uralkodnak, az árkokban 2 méteres nád-szegélyek, a szántók mentén bozótos-erdősávok váltogatják egymást. Igazi paradicsom a kismadaraknak. Feketerigók, kék és széncinegék, vörösbegyek élik itt mindennapi életüket.

Vörös vércse (Falco tinnunculus)

Vörösbegy (Erithacus rubecula)

A sétálgatásom vége felé elértem a vasutat. A kukoricákban fácánok kaptak szárnyra, majd siklottak tova; a bokrok között mezei verebek csiripeltek szüntelenül. 1 egerészölyv körözött a levegőben, miközben az egyik nyárfát kb. 250 kék galamb nézte ki pihenőfának.

Fácán tyúk (Phasianus colchicus)

Kék galambok (Columba oenas)

Visszafelé bandukoltam, de nem a szokásos úton, nem a "Takácsi úton". A mellette lévő repcetáblán vágtam keresztül. A sok esőnek köszönhetően több belvízfolt is nehezítette az utamat. Alaposan nézegettem az őz-, szarvas-, ill. disznónyomokat; amikor egy éles "csrekk!"-re lettel figyelmes: sárszalonkák. Sajnos, mint mindig most sem sikerült a talajon megpillantanom őket, csupán akkor, amikor mind  a 26 madár a levegőben cikázott.

Sárszalonkák (Gallinago gallinago)

Sárszalonka-élőhely

A kényelmes hazaérkezés, és az ebéd után úgy döntöttem ismételten visszanézek egy rövid körre. Igazából egy kis rügy-gyűjtés is közbejátszott, pontosabban ezt a tevékenységet csak a távcsövezés szakította meg. (A memóriakártya a mamánál, a notebookban...). Szóval marad a fajismertetés: 1 kékes rétihéja tojó, 1 karvaly, 30 citromsármány, 2 szajkó, 1 fácánkakas, 1 mezei nyúl, 12 tengelic, 15 tőkés réce.

Leeresztett halastó

2014. 10. 30.

A Kispodárpusztai-víztározó

Hencz Péter blogján olvastam egy bejegyzést, melyben éppen a frissen lehalászott tóról esik szó. Szóval elhatároztam, ha lesz egy kis időm én is kinézek a területre. Csütörtökön akadt "lyukas óra". Úgy szólván du. 2kor felpakoltam, lekocsikáztam Kispodárpusztára.
A leeresztő csatornánál bőszen folyt a munka, 30 ember forgolódott a halszállító kamionok és a csatorna között. Különösebben nem zavartak, inkább a madarakra figyeltem.

Bőven volt élet a tó körül: kb. 230 nagy kócsag, 20 szürke gém, minimum 50 kormorán leste a pocsolyákban maradt halakat. Egy rövid, de sikeres látogatást tett 2 rétisas is; 1 fiatal, ill. 1 kifejlett példány emelte ki vámját a halak közül, majd az erdő felé távoztak. A mederben tartózkodott még 2 kanalasgém, 14 dankasirály, és néhány tucat tőkés réce. Érdekességnek még 1 fehér gólya is táplálkozott a mederben, igazán szép, egészséges állatnak tűnt.

Nagy kócsagok (Egretta alba)

Dankasirályok (Larus ridibundus)

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

Ahogyan nézelődtem, több kismadár is átrepült a fejem felett. Sok kék és széncinege, erdei pinty repdesett a bokros részeken, örömömre egy kisebb csapat barkóscinegének a csilingelő' hangját is meghallhattam.
Az 5 óra eljövetele, ill. a markológép mederben való akciója' indulásra késztetett. De érdemes lesz még visszanézni!

Túlélő...