Őzes

2013. 11. 23.

Megmaradt kukoricatábla...

A mamánál való egy napos látogatás, kitűnő alkalmat nyújtott az újabb barangolásra Nagyacsád környékén. Szombaton kiugrottunk a temetőbe, és úgy gondoltam majd onnan sétálok egy kört.
A "Jégverem"-úton, amely a temetőtől  K-i irányba vezet, indultam el. A kiszemelt cél egy learatott kukorica-tábla, azon biztosan végig tudok majd menni. Ahogy az enyhe szélben, varjú-károgásban sétálgattam a tagúton fölöttem egy nagyobb csapat fenyőrigó húzott Szélmező irányába. Tavaly a télen-tavasszal 3-5 pld.-t figyeltem a meg a környéken, nagyon kedvükre voltak a keskenylevelű ezüstfák fagycsípte bogyói. Talán idén is visszajönnek!
Szóval a felettem elrepült 50 madár után ráfordultam a szántóföldre.

Alaposabban körülnézve, felfedeztem egy le nem aratott, kb 50-100 m2-es kukorica táblát. A viszonylagos rossz időnek, és nem utolsó sorban a sárgálló kukorica-csöveknek hála több őz is tartózkodott benne - mint utólag kiderült. Szép lassú léptekkel próbáltam magam bevetni a sorok közé, míg végül 1 bak ugrott ki. Pár nagyobb szökellés, és megállt. Felszegett fejjel visszanézett rám:

Őzbak (Capreolus capreolus)

A hosszas előre-nyomulásom kapcsán még közel 15 másik állat váltott ki a környező területekre. Köztük kb. 3 bakot sikerült még megfigyelni, ám sajnos túl messze voltak...

Végigsétálva a learatott kukoricamezőn, ráfordultam a Takácsi útra. Sajnos elkezdett csöpörögni az eső, így szapora léptekkel siettem hazafelé...

Őz impresszió...

Acsád ködben

2013. 11. 16.

Egy kis unaloműzés...

Az általános dolog a hétvégékben a kikapcsolódás. Azaz a fotózgatás. Ezzel csak akkor lehet baj, ha az időjárás nem úgy alakul, mint ahogy az ember eltervezi. Szombaton felkeltem, kinéztem az ablakon, és gyakorlatilag nem láttam a kerítést sem...na így nehéz azért madarászni menni. Így a kertben sürögtem-forogtam, nézegettem, hallgatóztam. 
Az utóbbi időben rendszeresen megjön, pár kisebb csapat kék és széncinege, keresgélnek a körtefán. Nagyjából ki is néztem a "leshelyet", de aznap nem jöttek. Viszont a harkálymozgás annál jobb volt! 5 példányt figyeltem meg, át-átrepültek a kerteken, közben megpihenve gyümölcsfákon, ill. telefonpóznákon...

Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)

 Hangulat...

Amikor esik a terepen...

2013. 11. 09.

Egy esős nap

Szombat, délelőtt, borús idő, Tölgyes. Ezek a szavak jellemzőek a kiruccanásomra. Sopronból hazaszabadulva, mindenképpen menni akartam egy kört N.acsád környékén. A sötét égbolt ellenére el is indultam, keresztül a szántókon, réteken, kisebb-nagyobb pocsolyákon. Végül már elég közel jártam a tölgyerdőhöz, mikor igazán elkezdett esni az eső. Gyorsan felültem a legközelebbi magaslesre, így legalább nem áztam cafattá...

Közel 1 órát üldögéltem, nézelődtem, de sajnos különösebb mozgás nem igen zavarta' meg az "idillt". A távolban 3 egerészölyv gubbasztott a csepegő esőben, néha egy-egy varjú szállt keresztül mély "károgásban". A fák között esetenként meg-meg jelent egy-egy kék-, széncinege. Az állatvilág egyéb képviselője egy macska volt még, no meg persze az általa elfogyasztott egerek és pockok.
Már-már indulóra fogtam a dolgot, mikor a les mellett megjelent egy kis ökörszem. Végül is örültem ennek a rövid a találkozásnak, hisz megszületett róla az első képem...

Ökörszem (Troglodytes troglodytes)

Hangulatkép nyárfával, ölyvvel, esővel...

Egy kép - egy történet... 9.

Őszi harmat-gyöngysor 

Az ősznek megvan az a hangulata, melyet nem mindenki szeret: eső, köd, hűvös napok. Ennek ellenére ugyanolyan kihívásokat rejteget fotós szemmel, mint a másik három évszak. Ezen az aranyvesszőn fennakadtak az "ökörnyálak", melyre a reggeli, ködös órákban kiültek a vízcseppek. Emlékszem, madarat szerettem volna fotózni menni, de a sűrű köd miatt a látótávolság ugyancsak lerövidült. Ám meglátva ezt a kompozíciót nem hagyhattam ki... 

Szélmező ősszel

2013. 10. 31.

Egy szép őszi nap

Lombszíneződés, horgásztavak, napsütés, természet - ez volt a kikapcsolódás Szélmezőn. Az őszi szünetben csupán erre a komolyabb kirándulásra futotta. Mondjuk nagyon jó élmény lett belőle.
De kezdjük az elején a történetet...
A biciklire felszerelkezve (fotóstáska, fényképező, távcső, megfelelő öltözet, még pár kisebb izé', aztán kész is), nekiindultam a szokásos közelítő úton. A faluból kiérve két mély árok, ill. az árkokban dús vegetáció között haladtam el. Szép élet volt, jöttek-mentek a kismadarak. 50 körüli példányból álló mezei verebek keresgéltek az úton; a magasabb nyárfákon tengelicek üldögéltek.
Megérkezve a tavakhoz csend és béke fogadott. Szerencsémre egyetlenegy horgász sem lógatta a botot, szóval tökéletes volt az idill'. Megállva az egyik stégnél jobban körülnéztem. Sajnálatos módon a tavon csak két kárókatona pihent, azonban a nádas madárvilága igazán "fortyogott". A verebek mellett a nádi sármányok kisebb csapatai tűntek fel, az egyik magasabb fűzfán 7 őszapó keresgélt. 

Kárókatona (Phalacrocorax carbo)

Mezei veréb (Passer montanus)

Úgy döntöttem végigmegyek a hátsó tavakig, ott talán nagyobb lesz az élet. Áttekerve a Kis-Bittván, elhaladtam egy kialakítás alatt álló terület peremén. És az egyik kedvenc objektum mellett is. Egy szép termetes égerfa...

Mézgás éger (Alnus glutinosa)

Lassan már majdnem megérkeztem a kiszemelt célomhoz, de valami miatt mégis meg kellett állnom. Távcső a szemhez, nézelődés: két holló. Azonban mire a szememhez emeltem volna a fényképezőt, a jobb oldali bozót felől fölém ért egy madár. Méghozzá egy ragadozó:

 Egerészölyv (Buteo buteo)

A távolban még egy árnyra figyeltem fel. Gyorsan rá látcsöveztem, és sikeresen beazonosítottam: egy kékes rétihéja hím. Hazánkon átvonuló madárfaj, téli vendég. Az általam megfigyelt fajok közül, még ismeretlen; mármint ami a "saját szemem által látott, beazonosított" madarakat illeti. Szóval ezzel a  fajlista is bővült.
De a kisebb megálló után megérkeztem a bányaterülethez. Felkapaszkodva a tőzeg-hegyre', körülnéztem: a vízen összesen 3 szárcsa, és 2 hattyú úszkált. Ezenkívül  az élővilághoz még hozzátartozott a nádasban rejtőzködő életmódot folytató két lesi-horgász. Próbáltak beleolvadni a környezetükbe, de igazából nem foglalkoztam velük.
Még egy rövid búcsúrepülést néztem végig, a két hattyú tett egy kört a tavak felett:
(Picit elgondolkodtató számomra, ahányszor voltam idén ezen a területen mindig találkoztam két hattyúval ezeken a tavakon. Lehet, hogy ugyanazok.)

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Gyors visszatekerés után, még benéztem a tavak mögötti, Ny-i kitettségű rétre. Felmásztam a jól bevált magaslesre, és csak nézelődtem. 

A távolban egy szürke gém keringett, itt is nyüzsögtek a nádi sármányok, a nádas átláthatatlan, ember számára bejárhatatlan részén kisebb-nagyobb csapatok mozogtak. Méghozzá barkóscinegék (Panurus biarmicus). Ezek a nagyon attraktív madarak, a tél beálltával csapatokba verődnek, így kutatják át az összefüggő nádtengereket. Sajnos rácserkelni egyik madárra sem tudtam, de azért pár csoportkép született, a közel 30 kismadárból:

Miután bőven kinézegettem magam, ebben a csendes fél órában, visszasétáltam a töltésen. Még 3 szárcsával, és 3 bíbiccel hozott össze a szerencse, de természetesen a tőkés récék is hallatták a hangjukat, a kifelé ballagásom közepette. 

Végül még egy kép. A fűzfás-nyaras bokorcsoportokba a széncinegék mellett, már a kék cinegék is keresgélnek. Egy nagyon jól ismert madárfaj, viszont eddig még nem sikerült értékes képet csinálnom róla. Szóval ezzel a képpel búcsúztam....

Kék cinege (Cyanistes caeruleus)

Egy kép - egy történet... 8.

Kis apollólepke 

Védett faj, nem összetévesztendő a hasonló színezetű lepkékkel (pl.: káposztalepke). Általában lombelegyes erdőkben találkozni vele, én is a kupi erdőrészben fotóztam. Különböző keltike fajokon nevelkedik a hernyója, a kirepült imágók májusban rajzanak. És ekkor ha az erdőt járja valaki, könnyen lefotózható. Megpróbáltam egy másfajta nézetet előcsalni a képen, hisz általában a lepkéket felülről fényképezzük, hogy jól látszódjanak a szárnyak mintázata. De ez így  sikerült...

Fáber-rét

2013. 10. 23.

Október 23. a hegyekben

Kihasználva a szünnapot, elhatároztuk kirándulunk egyet a környéken. Az eredeti cél a Szalamandra-tó lett volna, de közben beiktattunk pár "közelítő" utat az erdőn keresztül. Oly annyira közelítőt, hogy nem jutottunk el a tóhoz. De legalább ezen a réten kilyukadtunk, tudtuk hogy merre járunk, így hát csupán nézelődtünk.
A képeknek komoly témái nem igen lesznek, inkább hangulatfotók. Egy szép, ködös őszi nap hangulatfotói...