2019. február 6., szerda

Téli vendégek

2019. 02. 03.

Hattyúk és vadlibák 

A téli hideg idő beköszöntével sokunknak a vadlibák jutnak eszünkbe. Az október-november tájékán hozzánk telelni érkező vadlibák egészen február-márciusig kitartanak, persze csak ha van elegendő táplálék a telelőterületeiken. A Marcal-medencében inkább januártól számítunk az északi vándorok megérkezésére. A kukoricatarlók, gabonavetések és repcetáblák kitűnő táplálékforrásai a madaraknak. A vadlibák mellett gyakran hattyúkat is találhatunk a földeken. Jórészt szintén északról érkező jószágok ezek, melyek gyakran több százas csapatokat alkotnak egy-egy ilyen táplálkozóhelyen. Érdemes körbenézni köztük, hiszen mind találkozhatunk ritka fajokkal, mind színes láb- és nyakgyűrűvel jelölt egyedekkel is.
Nekem szerencsém volt, így fényképekkel és élménybeszámolóval is alátámaszthatom a fent leírt epilógust.
A vasárnapi napot a terepnek szántam a Marcal-medencében. A szokásos útvonalon közelítve vettem észre a repcetáblán ácsorgó, és táplálkozó madarakat. Gyorsan rájuk pillantottam spektívvel, és a nyári ludak után egy sárga csőrű hattyút nézegettem. Kétségtelen 1 énekes hattyú. Gyors tervezgetés, és már úton is voltam a kezemben mindenféle eszközzel, hogy a madarak közelébe férkőzzem. Megreptetni semmiképpen sem akartam a társaságot, így egy nagy kört leírva, egy fasorban helyezkedtem el. Előttem az 50 bütykös hattyú, köztük az 1 énekes'; valamint 3000 vadliba, melyek folyamatosan repkedtek körülöttem. A csapat majdnem teljessége nagy lilik volt, köztök kb. 50 nyári lúd, és 2 vetési ludat szúrtam ki. Felettem szálltak oda, s vissza a csapatok; de természetes én kitüntetett figyelemben részesítettem a sárga csőrű' hattyút. Békésen legelészett bütykös' társaival, remek alkalmat adva a megfigyeléséhez. Ugyan egyszer tett egy kört a bütykös-had' fele, de amily hirtelen felszálltak, ugyanúgy pihentek meg újra. Az elmerült spektívezést az is bizonyítja, hogy későn vettem észre/pontosabban alig vettem észre a tőlem alig 30 méterre ácsorgó őz-bandát. Igyekezni kellett a fényképezéssel. Bő 2 óra nézelődés után, indultam a következő állomásomra, a Csabi által szervezett II. Téli madártani sétára...
Énekes hattyú (Cygnus cygnus)
Nyári lúd (Anser anser)
Nagy lilik (Anser albifrons)
Bütykös hattyú (Cygnus olor)
Európai őz (Capreolus capreolus)
Nagypiriten gyülekezett a Csabi által vezetett csapat, majd ameddig az időjárás engedte sétáltunk egy kört. Tőkés récék, bütykös hattyúk, nagy kócsagok; átreppenő nyári ludak és nagy lilikek jelentették a nézelődni valót. Egy népesebb fenyőrigó csapat, 1 csippanó' réti pityer, valamint 1 gyors szárnycsapásokkal K-nek tartó rétisas színesítette tovább a fajlistát. Talán én legjobban a túra során az eső előtt összeverődő 12 kékes rétihéjának örültem meg. A rétihéják gyakran éjszakáznak közösen egy alkalmas területen, hamvas'oknál már többször megfigyeltem. De kékes' csoportosulást eddig nem láthattam. Érdekes élmény nyújtott az esőben imbolygó madarak látványa...
Egerészölyv (Buteo buteo)
Sordély (Emberiza calandra)