2018-ban harmadik alkalommal került megrendezésre Turny Zoli által a hamvas rétihéjákra irányuló megfigyelés a Felső-Kiskunságban. A Duna-Ipoly NP., az MME és a Helicon Life projekt aktív támogatói voltak a megmozdulásnak. Idén Nikivel mi is csatlakoztunk a Tatárszentgyörgy környéki táborlakókhoz.
A hamvas rétihéja ugyan Európában nem veszélyeztetett faj, de hazánkban nagyjából 60 fészkelő párból áll az állománya. Főleg a potenciális fészkelőhelyeinek (magassásos, üde-nedves gyepek, kaszálók) eltűnése/visszaszorulása miatt csappant meg a faj hazai állománya. A Marcal-medence mellett a Turjánvidék ad színteret a hamvasok' legnagyobb populációinak. A kb. 25 főből álló Hamvas rétihéja Védelmi Csoport egy eredményekben, élményekben gazdag hosszú-hétvégét tudhat immár a háta mögött.
Számunkra maga az ismeretlen, a Felső-Kiskunsági homokvidék adta a hangulatát az egész megmozdulásnak. Nádas-sásos bokorfüzekkel tarkított csalitosok, legeltetett nedves rétek, száraz homokbuckáktól változatos a táj. A madarak dömpingje kiemelkedő, Nikivel 96 madárfajt sikerült megfigyelnünk a 4 nap alatt. Köztük akadtak igazi "Kiskunsági" fajok, melyek a Duna innenső oldalán - pláne a Bakony felett - nem figyelhetők meg. Új fajaim a kiruccanás alatt: kígyászölyv, túzok, szalakóta, székicsér, kis őrgébics, lappantyú.
A bejegyzés első felében a madarakról közölnék pár képet; itt mindenképpen meg kell említenem Peti barátomat, aki kölcsönadta Sigma 170-500 mm-es objektívjét. Örök hálám érte!
Kék vércse (Falco vespertinus)
Az EU teljes kékvércse állományának 40%-a költ Magyarországon, ezért a faj megőrzésében a magyar természetvédelem kiemelt nemzetközi jelentőségű. Hazánkban elsősorban az Alföld sík vidékein költ, nem épít saját fészket, főleg vetési varjak telepes fészkeit foglalja el. Továbbá a mesterségesem kialakított fészektelepeket is sikeresen használja.
Füsti fecske (Hirundo rustica)
Rétisas (Haliaeetus albicilla)
Tövisszúró gébics (Lanius collurio)
Tőkés réce pár (Anas platyrhynchos)
Vadgerle (Streptopelia turtur)
Mezei veréb (Passer montanus)
Kis őrgébics (Lanius minor)
Dél- és kelet-európai faj, hazánkban elsősorban a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon fészkel. Rovarokkal, apró rágcsálókkal táplálkozik, áldozatát egy bokorról, oszlopról, vagy villanyvezetékről szemeli ki. Vadászat közben gyakran szitál.
Cigánycsuk (Saxicola torquata)
Nyári lúd (Anser anser)
Böjti réce (Anas querquedula)
Bíbic (Vanellus vanellus)
Apaji-halastavak
Búbosbanka (Upupa epops)
Kabasólyom (Falco subbuteo)
Dankasirály (Larus ridibundus)
Mezei pacsirta (Alauda arvensis)
Egerészölyv (Buteo buteo)
Kígyászölyv (Cicaetus gallicus)
Ritka fészkelő hazánkban, főleg középhegységekben fészkel, de létezik néhány párból álló síkvidéki állományai is - Kiskunság, Turjánvidék. Fészkét ilyen élőhelyen főleg feketefenyőre építi, melynek sajátossága, hogy kicsi a madár termetéhez képest. Táplálékát főleg kígyók teszik ki, melyet a begyében és a lábai között hord fészkére.
Sordély (Emberiza calandra)
Fekete gólya (Ciconia nigra)
Fehér gólya (Ciconia ciconia)
Parlagi pityer (Anthus campestris)
Parlagi sas (Aquila heliaca)
A magyar természetvédelem egyik kiemelten fontos madara, mivel a Kárpát-medencében lévő állomány a faj elterjedésének nyugati határán található. Az eredetileg erdőkhöz kötött faj a természetvédelmi munkáknak hála elterjedőben van a pusztai élőhelyeken. Az ürgés legelők megóvása stratégiai fontosságú a faj védelmében, hiszen az ürge a legfőbb tápláléka eme madárnak.
Kanalasgém (Platalea leucorodia)
Darázsölyv (Pernis apivorus)
Szalakóta (Coracias garrulus)
Természetes és mesterséges odúkban költő, színpompás alföldi madarunk. Gyíkokkal, rovarokkal, kisemlősökkel táplálkozik; így a legeltetett élőhelyeket részesíti előnyben.Vártamadár, azaz egy kimagasló pontról (oszlop, bokor, villanyvezeték) kémleli a területet potenciális zsákmányra lesve.
Megfigyelőpont
Barna rétihéja (Circus aeruginosus)
Őz (Capreolus capreolus)
Túzok (Otis tarda)
Világszerte veszélyeztetett faj, a hazai természetvédelem emblematikus faja. Az akár 16 kg-ot elérő kakasok Európa legnehezebb repülni képes madarai. Állományaik megóvásában az élőhelyvédelem a kiemelt fontosságú feladat; a költő- és dürgőhelyek zavartalanságának biztosítása. Az eurázsiai sztyeppzónák jellegzetes madara, Európában elszigetelődött állományai alakultak ki. Legnagyobb problémát populációira az extenzív mezőgazdaság jelenti. Hazai állománya 1500 egyed körüli, lassú növekedést mutat.
Mezei nyúl (Lepus europaeus) és Egerészölyv (Buteo buteo)
Megfigyelő
Hamvas rétihéja (Circus pygargus)
A bejegyzés második részében növényfotókat szeretnék bemutatni. A mocsárrétektől kezdve, a szárazabb legelőkön keresztül, egészen a homokbuckás árvalányhaj-tengerig...
Fátyolos nőszirom (Iris spuria)
Üstökös gyöngyike (Muscari comosum)
Sárga len (Linum flavum)
Érdes csüdfű (Astragalus asper)
Festő rekettye (Genista tinctora)
Pipacs (Papaver rhoeas)
Mocsári kosbor (Anacamptis laxiflora)
Mocsárrét-részlet
Poloskaszagú kosbor (Anacampis coriophora)
Szártalan csüdfű (Astregalus axscapus)
Kosborfotózás...
Hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata)
Árvalányhajas homokbuckák
Homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) és Selyemkoró (Asclapias syriaca)
És a végezetül egy kis megjegyzés:
Egyre nagyobb problémát jelent eme inváziós faj térhódítása, értékes élőhelyeken való felbukkanása. Sajnos kiirtása a hazai, őshonos élőhelyekről nehézkes. Méhészek hozták hazánkba, méhlegelőként való alkalmazás szempontjából. Manapság szinte megfékezhetetlen.
