Kirándulás III.

2013. 07. 25.

Ganna

Pápakovácsi felől megérkeztünk a mai nap végállomásához: egy működő kavicsbányához.
A szalóki homokfalhoz hasonlóan, ez is egy eddig ismeretlen terep volt számunkra, ám az ilyen helyszínek arra jók, hogy felfedezzük őket!
Nyakunkba vettük a holminkat - Józsi a távcsövet, én pedig a fényképezőt - elindultunk a legelő szélén megnézni a bányaterületet.
A felderítés eredeti célja a bánya környékén élő partifecske-kolónia megtalálása.
Először kicsit kételkedve haladtunk a bokáig érő porban, de aztán egy nagyobb csapat fecske került a fejünk fölé. A kezdeti öröm után azonban be kellett látnunk ezek csupán a jól ismert füsti fecskék, biztosan a közeli faluból.
Elkanyarodva a bánya töltése mellett, gyönyörű tó, illetve partfal várt minket:

Természetesen madarakból sem volt hiány.
Egy szürke gém húzott át Ny-felé, a tóparton 2 nagy kócsag keresgélt. A csöndet a már jól ismert gyurgyalag hang törte meg, kb. 4 madarat láttunk vadászgatni.
Ami még említésre méltó, az a 2 kék galamb, mely szintén csak átrepült a területen.

Kék galamb (Columba oenas)

De igazából mégis csak a partifecskék miatt jöttünk!
Jobban körülnézve a tó felett, észrevehetően két, különböző fecskefaj vadászgatott. A füsti fecskék nagyobbak, igazából színesebbek is; de jól elkülönülnek rokonaiktól.
Így hát a partifecskékre szegeződött a figyelmem. A jóval kisebb termetű; szürkésbarna hátú, és fehér hasoldalú madarak térségünk legkisebb fecskéi. Életük kötődik a vízhez, így általában vízparti homok-, löszfalakba vájják költő üregeiket.

 Partifecske (Riparia riparia)

Összességében szép napot zárhattunk, sok élményben lehetett részünk, így az esti fényekben hazafelé vettük az irányt...

Kirándulás II.

2013. 07. 25.

Nórápi halastó

A nap folytatásában körülnéztünk Nórápon. A területet tavaly nyáron fedeztem fel, bár akkor még - vagy már - víznek nyoma sem látszott a mederben. Józsival már télen, a hóolvadás után visszanéztünk, és nyugtáztuk, jó kis megfigyelő hely lesz, a meder tele volt vízzel. Így többek között tavasszal már tudatosan pásztáztuk a vizet az érkező madár-vendégek után.
Most szintén jó a vízállás csak hát a gyékény elszaporodott...

De kezdjük az elején!
A tómeder, ill. környéke körbe van kerítve, legeltetés folyik a területen. A közeli erdőn keresztül-vágva próbáltuk kikerülni a marha-csordát, de ez teljesen nem sikerült.
A gátra fölkanyarodva pont szemközt néztünk a kb. 20 magyar tarkával, a pár magyar szürkével, egy kisebb csapat bivallyal; és az őket terelgető, "kedves"-nek vélt pásztorral, ill. 3, elégé leharcolt ebével.
A hangos köszönés után vártuk a kedves választ, esetleg a néhány jó szót a tóról, madarakról... Nem így történt!
A fogadóbizottság a három kutya volt; pásztorunk hangos, jól érthető szavakkal terelgette, a csordát - hála a szép, nyomdafestéket nem tűrő szókincsünknek.
Gyakorlatilag minden baja volt szegény öregnek, de legfőképp az, hogy a kutyák velünk voltak elfoglalva a terelés helyett: "...Mennyetek csak madarászni, én majd terelem ezeket...távcsövet ne vegyek , hogy jobban lássátok a madarakat!.."
Hát élményszámba ment a dolog...
De végül is a fotózás, túrázás miatt jöttünk, nem törődtünk semmivel. Pontosabban azzal azért igen, hogy a töltés már foglalt volt, és nem szívesen sétáltunk volna arra:

Magyar szürkemarha (Bos primigenius taurus hungaricus)

Így D-nek vettük az irányt az erdősáv mellett, a vizenyősebb mocsárréten'.

A gyékény miatt a nádi kismadarak nem igazán érzik otthon magukat, de a vízen jó pár szárcsa nemzedék úszkált a fiatal egyedektől egészen az adult példányokig.
A szárcsákkal ellentétben a hattyúk kevésbe féltek tőlünk, a pár véleményem szerint többször is járhatott már a Balatonon...hozzászoktak az emberekhez.

A tóparton pár hagyásfa állt, melyet előszeretettel használtak a "mezei-", és "erdei-" madarak.
Tövisszúró gébicsek, sárga billegetők, erdei pintyek repdestek a környéken, citromsármányok mélabús hangja szólt a távolból, felettünk tengelicék húztak át az erdő felé.
A közeli száraz ágakra egy harkály szált le, pár kopácslás után azonban tovább is állt...

Szárcsa (Fulica atra)

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Nagy fakopáncs hím (Dendrocopos major)

Túlságosan sok madarat nem láttunk, így visszafordulva azért készítettem pár növényfotót:

Virágkáka (Butomus umbellatus)

Réti útifű (Plantago media)

Végül felmásztunk még a töltésre, de pár méter megtétele után nagybátyám figyelmeztetett, jobb lenne ha arrébb mennénk: pár bivaly elég morcosan' nézett ránk...
Szóval fogtunk magunkat és ahogy jöttünk - a pásztor kiabálása közepette - visszaindultunk a kocsihoz, ahonnan Ganna irányába fordultunk....

Kirándulás I.

2013. 07. 25.

Gyurgyalagok

A nyári munka miatt többször dolgoztunk Nemesszalókon, ahol az erdőt járva - számomra eddig ismeretlen helyről - gyurgyalagok (Merops apiaster) jelentek meg. Pici érdeklődés, és a buszról való lehetséges élőhely megfigyelés aztán meghozta az eredményét: a falu közelében egy homokfalat fedeztem fel, körülötte repkedő gyurgyalagokkal.
Így mindenképpen fel kellett keresni a helyet; mind megfigyelés, mind fotózás szempontjából.
A csütörtöki nap a túrázásé lett.
Nagybátyámat elhívva - megosztva az élményeket, és természetesen a társaság sem elhanyagolható - felkerestük a terepet.
Egy közel 100 m hosszúságú, 3 m magas homokfal, előterében egy tisztás, a környéken egy akácerdő, ill. szántóföldek. Kitűnő élőhely!

Közel 30 madár repkedett a légtérben, bőszen hordva az elcsípett rovarokat a még ki nem repült fiókáknak az üreg mélyébe.

A zsákmány mindenféle repülő rovar, általában szitakötők, lepkék, darazsak, és a méhészek bánatára méhek is.:

A sikeres vadászat után a madarak felkeresnek egy alkalmas ülő-ágat, ahol a darazsat megszabadítva a fullánkjától (erős, már-már harkály kopácsolásra emlékeztető csattanások, a madarak a faághoz csapkodják a rovarokat, többek között az erős kitinpáncél felpuhítása érdekében is).
Ilyenkor tényleg jó szolgálatot tesznek az elszáradt ágak; ahogy nekik, úgy nekem is...

Ezek a gyors reptű madarak gyakran siklanak, kiváló alkalmat nyújtva a fotózáshoz:

Pár sziluett-kép:

 

Természetesen a hosszas (kb. 1-1,5 órás) várakozás alatt elfárad az ember keze, az ég felé történő kép-kattintgatás közben. A változatosság kedvéért a talajra is figyeltem:

Vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca)

A nézelődés után folytattuk utunkat, a cél a Nórápi-halastó; de ez majd később...
Kibújva az akácok takarása alól, így búcsúztunk:

Aratás

2013. 07. 21.

Arató-szezon

A hétvégei programomat már régebben elterveztem, hogy a munkagépek mellett, én is a határt fogom járni aratás idején. Ez mind nagyon szépen és jól is hangzik; csak tikkasztó melegben, kint a semmi közepén picit fárasztó-izzasztó is tud ez lenni.
Azonban ha már elterveztem, véghez is visszük: Zsófival kiballagtunk a közeli búzamezőre fényképezni.
Sajnos a várt madarak közül csupán egy távoli egerészölyv mutatta meg magát. Úgy látszik a gólyáknak, ill. más ragadozó madárnak is melege van!
Csupán a környező akác-erdőben keresgélt néhány seregély-csapat, az út menti árkokban tövisszúró gébics leste áldozatát:

Seregély (Sturnus vulgaris)

 Tövisszúró gébics hím (Lanius collurio)

A kevés -pontosabban kevesebb- madárnak köszönhetően inkább a növényekre szegeződött a figyelmem:

 Először is a "fő" téma: Közönséges búza (Triticum aestivum)

Közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum)

Réti lednek (Lathyrus pratensis)

Végül még egy ok, hogy hamar abbahagytuk a nézelődést; nem hogy nézelődni, de igazából levegőt venni is nehéz volt:

Hazaérve kényelmes volt ledőlni-olvasgatni egy kicsit az árnyékos hintaágyba, de egy figyelmes természetjáró mindig éber: a fölöttem lévő cseresznyefára egy kenderike tojó szállt le, távolabb a hím.
Örültem, hiszen ezek az adatok új fajjal gazdagították a Nagyacsád-i fajlistát!

Kenderike tojó (Carduelis cannabina)

Nyirkai Hany

2013. 07. 14.

Nyirkai Hany

A vasárnapi jó időt kihasználva nagybátyámmal Józsival, ismételten felkerestük a Fertő-Hanság NP egyik védett, vizes élőhelyét. A Bősárkány közelében lévő sekély tavak ideális élőhelyet nyújtanak mind a gyakori, ill. a ritka madaraknak.

A Rábcában horgászók mellett elhaladva, megcéloztuk a kilátótornyot ahonnan remek rálátás nyílik a három tó közül a két közelebbire. Bár a kilátó már foglalt' volt (egy három tagú, fiatal osztrák család, egy piknik szett, egy  Nikon távcső, ill. egy Canon gép és a hozzá tartozó kb. 1 m-es ágyú); egymás zavarása nélkül nézelődtünk.

A várakozást picit megunva sétáltunk egyet a töltésen, igazi madárparadicsom várva minket:

A nádasban nyüzsögtek a kismadarak; tövisszúró gébicsek, nádirigók, nádiposzáták, sárga-, barázdabillegetők, nádi sármányok.

A sűrű növényzet, a közben feltámadó szél, és nem utolsó sorban, a fürge mozgások megnehezítették a fényképezést.

Cserregő nádiposzáta (Arocephalus scirpaceus)

Természetesen az úgymond, nagyobb vízi madarak is megmutatták magukat:

 Szürke gém (Ardea cinerea)

 Vörös gém (Ardea purpurea)

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Bíbic (Vanellus vanellus)

Gólyatöcs (Himantopus himantopus)

Nyári lúd (Anser anser)

Estefelé haza indulva, még egy fiatal rétisas tett pár kört a tavak fölött, ezzel nem kis riadalmat okozva a többi madár között.

Rétisas (Haliaeetus albicilla)