Nagyacsádi határban

2014. 03. 22.

Fotózás-növénygyűjtés

A szombati nap a túrázásé lett. Pontosabban azé is, mert az lágyszárú-gyűjtésbe is belekezdtem. 

Szóval utólag szép kis sétát tudhattam a hátam mögött, körbejártam a már rég nem látott mzg.-i területeket. A szeles idő ellenére, legnagyobb örömömre 6 éneklő mezei pacsirtával, egy nagyobb banda seregéllyel, 1 vörös vércsével, és pár egerészölyvvel futottam össze. A kijelölt célom felé haladva: Takácsi úti magasles; egy nagyobb csapat őzzel találkoztam. A csupán félig sikeres fényképezés után a közeli Ligetbe szerettem volna benézni. A tudatos kutyagolás' közepette 1 fácán kakas, és 4 őz váltott ki az erdőfoltból:

Európai őz (Capreolus capreolus)

A továbbiakban a vasút mellett haladtam É-felé; a poros, de néha keményre száradt tagúton. Az utat szegélyező akácos-árkokból ismét két őz váltott ki, nem kis meglepetést okozva. Még egy gyors pillantást vetettem az Ihász közelében fekvő területekre. Nem hiába. Az egyik vízelvezető árok felett egy kékes rétihéja tojó vadászgatott. (Most már egyre jobban furdal a kíváncsiság, milyen élőhely lehet ez a Darza-meder, hiszen nem ez volt az első kékes rétihéja ezen a területen.)

Végül utolsó állomásnak az ülepítő telep környékét választottam, az egykori homokbányánál. Természetesen szarkák, verebek most is mozogtak a területen, de az érdekesebb faj inkább 1 barázdabillegető volt. 

Barázdabillegető (Motacilla alba)

A kevésbé sikeres kiruccanás után hazaindultam. A "Fügyész"-part mentén végigbotorkálva 2 pár tőkés récét riasztottam fel; ám míg az egyik pár gyorsan a szél után fordult, a másikak próbáltak küzdeni. Így volt időm a fényképezésre:

Tőkés réce (Anas platyrhynchos)

Esti derengésben

2014. 03. 21.

Esti derengésben

Pénteken hazaérve igazán örülhettem a már beköszöntött tavasznak. A kertben kinyíltak a virágok, csicseregtek a madarak. A mamához való készülődés közeben született egy fénykép is:

Zöldike (Coeloglossum viride) 

Megérkezve Nagyacsádra rávettem tesómat, sétáljunk egyet a közelben. Így hát körülnéztünk a ház mögötti akácos környékén, egészen a közeli árokpartig. Már javában búgtak a gerlék, kopácsoltak a harkályok; a feketerigók hangos flótázásától lett dallamos az egész vidék. Az egyik árokból  egy fácánkakast sikerült felreppentetni, előttünk az úton egy mezei nyúl sétálgatott, majd az egyik fajtársával egyetemben rohantak egy kört az út melletti búzavetésen. 

Nagy fakopáncs tojó (Dendrocopos major)

Az árkot elérve még körbe-pásztáztam a vidéket: pár őz, ill. nyúl mutatkozott meg. Így hát seregély-dallamokkal színesített esti derengésben visszafelé indultunk a már jól ismert tagúton...

Seregély (Sturnus vulgaris)

Szélmezői kiruccanás

2014. 03. 15.

Az egyik "utolsó" környékbeli halastó...

Március 15. ünnep, szünnap. Mindenki pihen, átérzi a hangulatot; kiszakad egy kicsit a monoton hétköznapokból. Így ennek tudatában rávéve Bercit egy kis kirándulásra, nekiindultunk a halastónak.
Viszonylag sok horgász lógatta a botot, még az időjárás ellenére is - eléggé lógott már az eső lába' mikor megérkeztünk. A vízviszonyok ismételten pozitív referenciát mutattak: a tavak, a környező árkok-rétek bővelkedtek a "nedvességben".
Sajnálatos módon ez rányomta a bélyegét a kirándulásra is. Túlságosan nem tudtuk megközelíteni azokat a területeket, melyeket szerettem volna; bár azért próbálkoztunk. Az egyik nagyobb halastó mentén besétálva, rengeteg békával, szárcsával találkoztunk. A nádas felett összesen 4 nagy kócsag húzott át; a távolba 1 egerészölyv vadászgatott. 

Szárcsa (Fulica atra)

A rövid sétánk során többször találkoztunk mezei verebekkel, kisebb nádi sármány csapatokkal; a fejünk felett először csak hallani, majd látni is lehetett a tőkés récék csilingelő szárnycsapásait. Az egyik érdekesség még, egy 14 egyedes kék galamb csapat, mely gyorsan, É-i irányba távozott.

Tőkés réce (Anas platyrhynchos)

Az autóhoz visszafelé tartva, a távolban egy nagyobb csapat madarat szúrtam ki. A rá-látcsövezés nélkül, csak gyorsan egy képet lőttem a csapatról; gondolva biztosan libák, de az egyedszám miatt a későbbiekben hasznos lesz még a kép. Hát nem csak az egyedszám miatt lett a továbbiakban az, kiderült ugyanis, 49 daru húzott el a távolban!
A gáton kifelé haladva a szárcsák tollászkodása, verekedése mellett; egy gyönyörű réce-gácsér is a szemünk elé került:

Üstökösréce (Netta rufina)

A nap befejezéseként, tovább kocsikáztunk az É-i területekhez, de mind a rossz útviszonyok, mind a kellemetlen idő miatt rövidre fogtuk a záró-sétát. Így végül, még pár percet ácsorogtunk, és bámészkodtunk az szemerkélő esőben...

Barátrécék (Aythya ferina)

Halastavi élet II.

2014. 03. 09.

Mihályháza

A nap folytatásában megkörnyékeztem a tőzegtavakat. Bizakodva sétáltam egyet, hátha nagyobb madármozgás van a területen mint a Nórápi halastónál. A vízszint itt is elég magas volt, mint ahogyan az előző tavon tapasztaltam. Sajnos a lúdalakúak itt sem kerültek utamba, a madárfaunát 3 kárókatona, 4 nagy kócsag, illetve 8 szürke gém alkotta.

Nagy kócsag (Egretta alba)

A nehéz szárny-csapásokkal tovaszálló gémek után a Bittvához ballagtam. A patakmeder szépen ki volt tisztítva, így egybefüggő nyílt vízfelületet alkotott. Lépteimre egy tőkés réce pár rebbent fel. Már párba álltak a rucák. Sajnos nem tudtam kihasználni a jó fényviszonyokat; túl figyelmesek...

Tőkés réce gácsér (Anas platyrhynchos)

A récék szárcsilingelése közepette az egyik legkisebb ragadozó madarunkat figyeltem meg. Ez a gyakori téli vendég északról érkezik hozzánk telelni; így viszonylag gyakran találkozhatunk vele a mzg.-i területeket szegélyező bozótosoknál. A három gébicsfaj közül a kis őrgébics és a tövisszúró gébics tőlünk továbbállnak telelőhelyeikre. Így mindenki számára bizonyos hogy téli gébicsvendégünk  a Nagy őrgébics (Lanius excubitor).

Ezután a kisebb kitérő után visszaindultam az autóhoz. A tavak környezetében is észrevehető már az igazi tavasz. A telet átvészelő nád-, gyékényszálak megfakultak; a fűzfák már zöldellnek.

Fehér fűz (Salix alba)

A nap zárásaként a tőzegtavak melletti tocsogós rétre vetettem még egy pillantást. Ezen a területen kb. egy tucat szürke gém és legalább kétszer ennyi nagy kócsag kereste táplálékát. A lemenő nap utolsó fénysugara beragyogta a vidéket, azonban a madarak nyugati elhelyezkedése miatt a képek nem sikerültek kellően. A hangulat megőrzése végett néhány  sziluettkép készült a távolban pihenő őzekről...

Halastavi élet I.

2014. 03. 09.

Nórápi halastó

Ezt a szép hétvégi napot választottam a környék megmaradt két halastavára. Úti célom első állomása Nóráp. A töltésre felmászva sajnálattal vettem tudomásul, a sok víz ellenére kevés madár tartózkodott a területen. 

A környező legelőn 1 egerészölyv, pár tucat dolmányos, ill. vetési varjú keresgélt táplálék után; a levegőben tengelic és kenderike csapatok húztak át. 
A vizet alaposabban szemügyre véve  3 búbos vöcsök, kb. 50 tőkés réce, mellettük néhány pár csörgőréce úszkált. A meder közepén egy kerceréce tojót ringattak a hullámok. Az úszó, fürdőző vízimadarak mellett 5 nagy kócsag mutatta meg magát.

Nagy kócsag (Egretta alba)

A kevés madár miatt alaposabban körülnéztem a töltésen is, virágügyben'. A zöldellő fű közül már messziről észrevehetőek a százszorszép fehér foltjai. Természetesen, ha nyitott szemmel járunk egyéb érdekességet is láthatunk:

Százszorszép (Bellis perennis)

Pásztortáska (Capsella bursa-pastoris)

Bürökgémorr (Erodium cicutarium)

A továbbiakban elindultam következő megfigyelőpontom felé, a  Mihályházi tőzegtavakhoz. Az autóhoz visszaérkezve, még  búcsúzóul egy szürke gém ereszkedett le a mellettem zöldellő vetésre...

Szürke gém (Ardea cinerea)

Egy kép - egy történet... 16.

Hajnal

Egy nyári nap kilátogattam a Kupi-erdőbe. Az egyik erdőrészen keresztülvágva szerettem volna kiérni egy rétere, olyan hajnali vad-megfigyelésre. Szóval mikor megláttam ezeket a színeket a felkelő Nap felől, hozzá jött még a hajnali pára; igazán jó kis hangulat kerekedett az egészből...

Botanikus kert

2014. 03. 04.

Séta a botankertben

A hétvégi gyönyörű idő után elhoztam Sopronba is a fényképezőgépet. Sajnos nem jutott túl sok lehetőség a fotózásra; sem az időjárás, sem  a szabadidő nem alakult úgy. Végül kedd délután akadt egy óra, egy rövid sétára futotta.
Már javában mozognak a madarak (sajnos általában a lombkorona-szintben), nyílnak a virágok...

Fekete rigó (Turdus merula)

Húsos som (Cornus mas)

Örvös galamb (Columba palumbus)

Meggyfa virág...                                                                          Csarab (Calluna vulgaris)

Széncinege (Parus major)

Kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus)

Kupi virágnézés

2014. 03. 01.

Sáfrány, tőzike és egyebek...

A Kispodárpusztai tőzikésen felbuzdulva, a március első, és természetesen verőfényes-napsütéses napját Kupon töltöttem. Pontosabban töltöttük, mivel Berci is velem tartott. Szóval a tervek között a Halvány sáfrány, a Tavaszi tőzike élvezett elsődleges figyelmet, de mint általában mindig, nyitott szemmel kell járni ilyen esetekben az erdőt-mezőt. 

Először a sáfrányokat szerettem volna lefotózni. Így hát leparkoltunk, nekiindultunk a területnek, ahol a környék (egész Dunántúl!) egyetlen Halvány sáfrány (Crocus heuffellianus) állománya él. Többször is jártam már az évek folyamán márciusban ennek a virágnak a nyomában. Ez egy hibrid származású növény; a kárpáti, ill. a fehér sáfrány "kombinációja". 

Albínó változat...

Tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia)

Verőfényes délutáni napsütésben, turista-hadak' közepette gyalogoltunk még egy kisebb kört a Tallós Pál tanösvényen. A körös patak mentén hóvirág, az erdőfelújítások felett egerészölyv, ill. holló; ez egyik nyiladék körül őz fotózásba kezdtem. Végül ennyi lett értékelhető:

Körös-patakparti hóvirágos...

A tervezett kirándulás, fotózás fele megvolt. Irány egy másik erdőrészlet. Elvileg egy nagyobb állománya él a Tavaszi tőzikének ezen a területen. Nagyjából sejtettem hol fogok ráakadni ezekre a varázslatos egyszikűekre, de a pontos helyet egyenlőre nem ismertem. Így hát alkalomadtán maradtak a megérzések. 

Távolról ígéretesnek tűnt a helyszín. Mindenfelé hóvirág, égerfa. Közelebbről is megnéztük...

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Így hát remek nappal a hátunk mögött, no meg persze csodás élményekkel térhettünk haza. Ha ezentúl visszanézem ezeket a képeket, minden eszembe fognak jutni azok a hangulatok, érzések, melyeket Fekete István gondolatai is alátámasztanak: 

"Ebben nem is csalódhatsz, elhiheted.

 Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér és mégis odaadja mindenét;

 nem szól, és mégis többet mond minden szónál, mint amit valaha ember mondhatott!"