2021. 05. 22-24.
XIV. Marcal-medencei Hamvas rétihéja Tábor
"Szokásos" pünkösd hétvége. Kora nyári időjárás, záporokkal, zivatorokkal tarkított Hamvas rétihéja tábor. A tradicionális, immáron 14. alkalommal megrendezett Marcal-medencei felderítő-tábor. A törzsgyökeresek a három nap folyamán Peti, Zsolt és jómagam voltunk; egy-egy napra kiegészülve Zolival, Balázzsal és Szandrával. A medence közel 5000 hektárja ismét alaposan távcsöveink elé került, bár sajnos kevés hamvas rétihéjával találkoztunk idén.
Akkor kezdeném is a hamvas'okkal. Kb. 11 potenciális egykori fészkelőhelyet figyelgettünk min. 3 órán keresztül. Sajnos a 3 nap végére csupán 2 helyen regisztráltunk fészkelést, vagy fészkelésre utaló jelet. 3 fészkelő és 1 még fészkelés előtt álló párt sikerült megfigyelnünk. 1 szoliter, azaz magányos párt; valamint egy kolóniás: 2+1 párból álló populációt.
Érdekességként egy személyes élményt (annak ellenére, hogy a tábor során csak az én(!?) megfigyelőhelyeimen volt hamvas rétihéja) mesélnék el. A szoliter pár megfigyelése során történt a dolog. Az első napon elfoglaltam megfigyelőhelyemet, mikor 14:00 óra magasságában zsákmánnyal érkezett a hím, majd a foodpass után a tojó egyből a fészekre huppant vissza. A gyors események, valamint a távolság miatt nem sikerült rögtön konkretizálni a sásos élőhelyen a fészek helyét. Elkezdődött a várakozás. Ezt egészen 19:00-ig bírtam', majd 5 óra elteltével csatlakoztam a már sátrakat állító barátaimhoz. Másnap reggel más megfigyelőpontból, de ismételten kint ültem a tegnap félbehagyott' revírnél. 1,5 óra zivatarrrokkal megtűzdelt megfigyelést követve végül sikerült konkretizálni a fészek helyét, ezzel talán megvédve azt a kikaszálástól. Tehát a 3 óra hosszat tartó megfigyelés "elegendősége" ismét vitatottá vált.
De lássunk pár képet a hamvas rétihéjákról:
 |
| megfigyelőpont |
 |
| hamvasos'ok a távolban |
 |
| Hamvas rétihéja (Circus pygarcus) |
A kiülések során több érdekes megfigyelést is tettünk, valamint szemet - és remélhetőleg fényképezőgépet - gyönyörködtető élmény részesei is lehettünk. Próbáljunk szemezgetni belőlük:
A medencében pár éve költ már egy rétisas pár. 1 kifejlett rétisas suhant át nagy sebességgel mellettünk, ekkor még nem tudtuk, hogy az erősen vedlett példány nem a medencei-pár tagja. A fészkelőhely környékéről gyorsan előkerült az egyik helyi madár, hogy kiszorítsa a riválist a revírből.
 |
| Rétisas (Haliaeetus albicilla) |
A ragadozómadarak házatáján több Marcal-menti fészkelő is akad. Leggyakrabban a barna rétihéjákkal találkoztuk. Becslésem szerint közel 20-30 pár költhet a medence nádasaiban. A hamvasok' megfigyelése közben gyakran fotótávolságban tűntek fel. Hol a vadászgatásuk közben, hol a táplálékátadás pillanatában figyelhettük meg ezeket a ragadozókat.
Talán a második sikeres faj (de a pontos revírszám ismerete nélkül akár az első is lehet) a vörös vércse. Mind a mesterséges költőládákban, mind a természetes fészkekben megfigyeltünk fészkelő példányokat. Végül a medencei fészkelőket a kabasólymokkal zárnám, mint ragadozók. 2 fészket is sikerült regisztrálni. Gyors, kecses, szép sólyomfélék.
A bejegyzés eme fejezetében még a darázsölyveket, valamint kék vércséket kell megemlítenem. Mindkét faj pár példányát sikerült felfedezni. Vagy felettünk húztak' át magasan, vagy éppen a rovarokra vadásztak földközelben.
 |
| Barna rétihéja (Circus aeruginosus) |
 |
| Kék vércse (Falco vespertinus) |
 |
| Kabasólyom (Falco subbuteo) |
Énekesek. Nádi-, réti énekesek. Az élőhelynek megfelelőn mindenfelé hallatták hangjukat. Ugyan nem mindig olyan jó fotóalanyok, mint szólisták; de ha engedték' az fényképezést természetesen lencsevégre kerültek. Pár érdekesebb faj felsorolás szinten: partifecske, sárga billegető, fülemüle, kékbegy, rozsdás csuk, cigánycsuk, nádi-, berki-, réti tücsökmadár.
Soroljuk még közéjük az este beálltával pirregő' lappantyút, a homokos területeken előkerülő búbosbankát.
 |
| Mezei poszáta (Sylvia communis) |
 |
| Búbosbanka (Upupa epops) |
Ha nagyobb tavak, vagy éppen belvízfoltok mentén nézelődtünk előkerültek az ilyen élőhelyekhez kötődő szárnyasok is. A nyári ludak már-már anyányi fiókáikat vezetgetik legelészésük közben; a récefélék több fajai is előkerült. Tőkés récék, böjti récék, üstökös récék, cigányrécék. Búbos vöcsök úszott túl közel' a fotóshoz; a gázlómadarak nem mindig voltak ilyenek. A Marcal fehér gólyái ugyan többször előkerültek, mint fekete társaik, ennek ellenére 2 fekete gólyát is meglátcsöveztünk'. Bakcsó kiáltotta meg egyik este a tábortüzet, vörös és szürke gémek, nagy kócsagok repkedtek lassú szárnycsapásokkal. Küszvágó csér jellegzetes reptére figyeltünk fel egy bányató felett. "Vízimadarak".
 |
| Tőkés réce (Anas platyrhynchos) |
 |
| Fehér gólya (Ciconia ciconia) |
 |
| Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) |
Végül a "maradék". Persze nem lekicsinylő jelző, de vegyük sorra az élményeket amik még maradtak.
Esti pitymallat rajzolódott már ki az égbolton, a tábortűz fénye színesítette a lápot. Élénk, már-már ijesztő rikácsolás: 1 gyöngybagoly kiáltott ránk. Másik bagolyfajunk is megörvendeztetett minket, az aranyórába vadászgató erdei fülesbagoly. Őzek sokasága legelészett körülöttünk, néha a mezőgazdasági területeken, néha a természetes növényzetben. Ha a megfigyelés során közelebbről is szemügyre vette az ember a növényeket, több látványos példánnyal is találkozhatott:
 |
| Európai őz (Capreolus capreolus) |
 |
| Erdei fülesbagoly (Asio otus) |
 |
| Mocsári kutyatej (Euphorbia palustris) |
 |
| Fekete nadálytő (Symphytum officinale) |
 |
| Mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) |
Pünkösd hétfővel végül lezárult a XIV. Marcal-medencei Hamvas rétihéja Tábor, mely során ismét sok élménnyel, de legalább ugyanannyi megválaszolatlan kérdéssel folytatjuk munkánkat a hamvas rétihéják érdekében.
