A Marcal-medence, mindig meglep minket

Persze sokszor dicsőitettem' már a Marcal-medencét, hisz mégiscsak ez áll legközelebb a madarász-szívünkhöz. Hazai terep és azt hiszem elég jól ismerjük már egymást. Persze meglepetést mindig okozhat.
De kezdjük az elején:
Februári napsütötte pénteki nap volt, 12°C-os meleg, enyhén lengedező nyugati szél. Kora délután a Nemesgörzsöny melletti Marcal-elöntésekre indultunk kedvesemmel, Nikivel. A műútról könnyű nézelődés esik, hiszen a folyó mindkét oldalán nagy vízfoltok uralják a kaszálókat, vetéseket.
A kocsiból gyorsan kellett kipattanunk, hiszen felettünk 1 vörös kánya keringett, nem is túl magasan. Pár kör megtételen után a földre huppant, ahol vörös vércse és nagy őrgébics jelentette számára a társaságot. A magas vízállásnak köszönhetően egy, a mi vidékünkre érdekes, ebben a szituációban ritkán megfigyelt kerceréce tojót szúrtunk ki fel-alá bugdácsolva. Mellette 1 bütykös ásólúd keresgélt, felettük 19 dankasirály és 3 viharsirály vadászgatott a vízben fellelhető zsákmányokra. A zöld vetésen 3 vörös ásólúd pihent. Jó régen találkoztam már ezzel a fajjal, örültünk Nikivel a megfigyelésnek.
A hattyúk szépen képviseltették magukat. Nagyon is! Az ötvenegynéhány bütykös hattyú mellett egy sárga csőrű jószág is volt. Végre, Marcal-medencei kis hattyú!
Had időzzek ennél a fajnál kicsit. Ugyan már a harmadik találkozásunk (Nagyiván, Balatonfenyves) ezen fajjal, de mindig nagy öröm számunkra. Főleg úgy, hogy a Marcal-mentén ezidáig kerültük egymást vagy éppen nem értünk oda egymáshoz. Most már ez is megvolt!
Kicsit szomorúbb téma is akadt a hattyúk háza-táján, mivel 5 bütykös hattyú tetemet találtunk a belvizekben. Sajnos a madárinfluenza egyre több helyen és egyre nagyobb számban szedi áldozatait, reméljük nem harapódzik el a vidékünkön nagyon ez a betegség. (Természetesen hatósági állatorvosnak és az illetékes természetvédelmi őrnek jeleztük az esetet.)
A bejegyzés végére vidámabb témát szántam, hiszen ki nem örülne egy tavaszváró bíbic-seregély hadnak. Remélem az 500 bíbic és a 100 seregély csak a kezdet ennek a 2024-es tavasznak!
Csak így tovább Marcal!

vörös kánya

bütykös hattyú

vörös ásólúd

kis hattyú

bütykös hattyú tetem, vsz. madárinfluenza

bíbicek és seregélyek

2024. február 14., szerda

Vadliba les

2024. február 3.

Vadludak a környéken

A Marcal-vidékre is elértek a vadlibák. Barátoktól kapott infók alapján a kis-Marcal-medencében is táplálkozik egy pár ezres társaság, no meg a Marcal északi területein is tartózkodik egy nagyobb vadlúd-banda.
Nikivel kiugrottunk meglesni ezeket a madarakat. A műútról feltérképeztük a terepet, diagnosztizálva a madarak tartózkodási helyét. A területet ismerve, sikeresen spektív-távolságba beloptuk' őket. Kezdetben két nagy csoportban, majd összeállva legelésztek egy gabona vetésen. Terület-egységes becslés alapján 8000 vadliba legelt előttünk. Pár száz nyári lúd vegyült a nagy lilikek közé; de szerencsére érdekesebb fajok is előkerültek a tömegből. 7 tundralúd narancsos csőrét szúrtuk ki, majd Niki 2 vörösnyakú ludat is észrevett. Nincs mit szépíteni: igazán színpompás madarak ezek a nyakik'!
Persze a ludak mellett másfelé is fordítottuk a távcsöveket, netalán a fényképezőgépet. 1 öreg rétisas figyelt nem túl messziről, talán a vadludak vonzották ide. Egerészölyvek, karvalyok és 1 kékes rétihéja tojó repült át mellettünk. 2 bütykös hattyú nagy szárnysuhogással, pár tucat fenyőrigó pedig sak-sak'kal szállt el a közelünkben.
A nyugvó nap fényeinél hagytuk ott a társaságot!
Örültünk a libaszezonnak!