2024. április 26.

Alpesi gőték a Bakonyban

Érdekes rendszertani csoport tagja, a farkos kétéltűek közé tartozik. Persze a többi gőtéhez hasonlóan. Különlegessége, hogy eme faj a hazánkban egyetlenegy fokozottan védett gőtefaj.
És hogy miért is írok most róla, mert végre találkozhattam vele, hiszen az országos állomány egyik izolált populációja a Bakonyban él. Ennek a populációnak is az egyik legjelentősebb előfordulása a Bakonybéli erdészet működési területén.

De beszéljünk kicsit "nagy könyviesen" a fajról: Az alpesi gőte hazánkban a hűvös, csapadékos területekhez kötődik, főleg az erdei élőhelyeket részesíti előnyben. Ezen erdők főleg bükkösök és gyertyános-tölgyesek. Nászidőszakban tiszta vízű hegyi patakokban, forrásokban, kiöntésekben vagy keréknyomokban kialakult tócsákban él. A párzást és peterakást követően a kifejlett állatok elhagyják a vizet. Ugyanis a szárazföldön kidőlt fák, kövek alatt, vagy odvakban és az avarszőnyegben tanyáznak. Életmódjukra jellemző, hogy március végén, április első felében bújik elő telelőhelyéről és szinte azonnal a petézőhelyekre vonulnak. A párzás a vízben történik. A petéket vízinövényekre, vagy kövekre ragasztja. A lárvák nyár végén alakulnak át, majd elhagyják a vizet. Tápláléka elsősorban vízi rovarokból, lárvákból, csigákból, pókokból áll, melyekre éjjelente vadásznak.

Térjünk rá a bakonyi legfőbb élőhelyére: a Vörös-János-sédre. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal közös élőhelyrekonstrukciót hajtottunk végre az ún. Móricháza környékén. Tudni illik, ez egykoron mesterségesen, az Eszterházyak-által létrehozott erdei kisvasút nyomvonala torlaszolta el az itt keresztülfolyó Vörös-János-sédet, mely mentén kisebb vízállások jöttek létre. A szukcessziós folyamatok megállítását a Nemzeti Park vállalta magára: nádvágóval nyitottak újra szabad vízfelületet. A vízszintszabályozási lehetőség az Erdészet által biztosított, szabályozható zsilippel ellátott csőáteresz szolgája. Az együttműködés az élőhely és nem utolsó sorban az alpesi gőték hosszútávú fenntartását biztosítja.

nádvágott vízállás

élőhely

a kisvasút egykori nyomvonala torlaszolta el a víz útját

egyszerű fa-zsilippel ellátott csőáteresz: cél a vízszintszabályzás

gőte-csapdák

kihelyezett csapda v ízben

szárazföldön imitálva a csapda működése

hím alpesi gőte

nőstény alpesi gőte

hímek

pettyes gőte nőstény

2024. április 15.

- a Marcal-medencébe is megérkeztek

Ugyan barátaim már jelezték, hogy a Marcal-medencébe is megérkeztek az első hamvas rétihéják, kedvelt madaraink! Persze nem ezért indultam most neki a területnek, hiszen nagy valószínűséggel ezen madarak még északnak vonulók. Most egy sásos élőhelyfoltot kerestem fel, oda ültem ki nézelődni a már-már nyárias, 26°C-os melegben, bár a borult égbolt, valamint az erős északi szél megnehezítette a kifigyelést. Majd egyszer írok erről az "eseményről" is. Ha meglesz a konklúzió...addig annyit, hogy ez most negatív adat lett...
De kicsit mélyedjünk bele a Marcal'os hangulatba:
"Egy magaslesen ülök. Hátam mögött, arrább a folyó; köztünk művelt mezőgazdasági föld. Azt hiszem kukorica lesz, még nincs elművelve, csak boronálva. Mondjuk pár rész műveletlen: itt vízállás lehetett egykor. Jelenleg száradófélben van. Na de nézzünk a másik oldalra, magunk elé. Egy legelő/kaszáló - néha váltogatják a hasznosítást, annak érdekében ki a gazdája, értsd: használója. Szóval a legelő közepén egy nagyobbacska sásfolt. Ebben van víz. Mellettem, jobbra egy homokbucka, egykori hordalékkúp. Itt-ott egy nagyobb fa-facsoport, nádas-aranyvesszős folt. Hirtelen tőkés réce gácsér hallatja éles, háp-háp' hangját. Lehuppan egy sás takarta vízfoltra. Sárszalonka rebben fel, kb. ugyanonnan. Bíbicek csapongó reptére leszek figyelmes. Dolmányos varjút riasztanak. Nem szeretem a dolmányosokat...Búbosbanka hangja, bizonyára a homokbuckán kutat élelem után. Most meg tücsökmadár hang, megismerem: ez a réti tücsökmadáré. Több sárga billegető repdes ide-oda. Vonulnak talán, de biztos vannak köztük revírtartók is. Ugyanígy a nádi sármányok. Hallom a fülemülének a hangját is, ez persze a bokrokból szól. Csalogány. Füsti fecskék száguldanak' az égen. Magasabban egy kabasólyom. Korai kaba', de kaba'. És vörös vércse, hím és tojó is. Most már látom: a hátam mögötti egyik vércseládában vannak, egy nyárfára lett felerősítve. Barna rétihéja hím. Továbbmegy. És mi az a távolban? Hamvas'! Hím! Vadászgat oda-vissza. Az alacsonyabb füvű részek felett imbolyog. Na várjunk csak: nem messze innen van egy ismert tradicionális fészkelőhely! Talán már azt foglalja. Legalább eme kiülésnek ez pozitív hozadéka lett!"