Szürkületkor a hamvas rétihéjáknál

Örültem a szerdán jött telefonnak, miszerint Hencz Peti barátom Pápa környékén van. Meg is beszéltük, hogy csütörtökön az esti órákban ránézünk az egyik Marcal-menti berekre. Persze hamvas rétihéjákat lesve. Bíztunk benne, hogy a tradicionális rétihéjás-hely' vonza majd az éjszakára érkezőket. Emellett persze jót beszélgettünk is...
A kimenetelt a környék -általam egyetlen- ismert belvízénél kezdtük. Fajlista erről az egy-kétszáz négyzetméteres vízfoltról: kis kárókatona, kis kócsag, nagy kócsag, szürke gém, nyári lúd, bíbic, réti cankó, erdei cankó, füstös cankó, szürke cankó, nagy póling, sárszalonka, pajzsoscankó.
Haladtunk tovább a rétihéjás-placcra. Érkezésünkkor a környék bokrain-magaslesein-lekaszált mezőin pihentek a fiatal hamvasok', szám szerint 5-en. 1-1 hím is érkezett hozzájuk, pockot hozott mindkettő. Ilyenkor nagy csetepaté támad a fiatalok közt, hiszen csak a legügyesebb, a leggyorsabb tudja elkapni a levegőbe dobott élelmet apjától, esetleg anyjától.
Egy csendesebb periódust kihasználva megnéztük a leggyakrabban használt kiülőfát. Körbenézve a kidőlt fa környékén sok meszelést, köpetet figyelhettük meg, no meg életem első hamvas-rétihéja tollait (két kivedlett tojó kézevező) is begyűjthettem.
A szürkület az alábbi eseményeket hozta: a 2 hím és az 5 fiatal hamvas' mellé 5 barna rétihéja is érkezett, itt-ott a földre ülve a területen. Érdekes volt egy fiatal héja megjelenése az egyik fűzfán, melyre az éppen ott tartózkodó hím és az összes fiatal hamvas rétihéja haragosan reagált: hosszas üldözés után tudták elkergetni a fiatalokra akár veszélyes ragadozót.

Szép befejezése a napnak!