2014. 04. 14.
Nórápi-halastó
A hétfői nap folytatásaként átugrottam Nórápra. A megérkezésem idillinek volt mondható: hét-ágra sütött a Nap, énekeltek a cigánycsukok, fürdőztek a búbos vöcskök; tökéletes idő a fotózáshoz. A part menti kis ház mellett leparkoltam, nekiindultam a töltésnek. Rögtön a második benyomás felejthetetlenre sikeredett:
Búbosbanka (Upupa epops)
A viszonylag hosszas hasalás után végigsétáltam a töltésen. A levegőben egy 100-as seregélycsapat kóborgott, 1 barna rétihéja tojó, 1 egerészölyv keringett a tó környékén. A vízen pár szárcsa, néhány tőkés-, barátréce úszkált; többször felriadt 3 kormorán. Közben sikerült elcsípnem a tavon tartózkodó 12 búbos vöcsök párokba verődött táncát...
Kárókatona (Phalacrocorax carbo)
Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)
A tó É-i része felé közeledtem, mikor egyszerre több meglepetés is ért: a hátsó fövenyen 9 szürke cankó reppent fel előlem, nyomukban 1 pár böjti récével. Mire elkattintottam a képeket; egy, méretben többszörösen előnyt élvező madár emelkedett ki a nádasból. Bő 10 másodperc erejéig tátva maradt szám, ill. a kezemben lógott a fényképezőgép. Nagyon megörültem ennek a közeli daru találkozásnak...
Szürke cankók (Tringa nebularia)
Daru (Grus grus)
Az eső elől picit kapkodni kellett a lábamat, no meg a növényeket, felszerelést; így visszaigyekeztem a kocsihoz. A csepergő esőben még lőttem pár képet: különösen egy igazán fotogén billegetőcankóról.
Billegetőcankó (Actitis hypoleucos)
Töltésparti hangulat mezei zsályával...
A kocsiból nézelődve vizsgálgattam a tó felett vadászgató füsti-, ill. molnárfecskéket. A továbbiakban a nap megkoronázásaként egy újabb faj jelent meg. Nem is akármilyen! Már két éve várok ennek a csodálatos ragadózónak a személyes megismerésére...
Halászsas (Pandion haliaetus)
A sas távoztával az eső is elállt, így kinyújtóztatva még egyszer a végtagjaimat búcsúztam; a Természettől, ettől a hatalmas, felejthetetlen Mindenségtől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése