Kis-Séd ártér

2014. 04. 16.

A "Tocsogó"

A tavaszi szünet folytatásában pár napot töltöttem el a Nagyacsádon élő mamámnál. Szeretek a falu környékén barangolni, mindig talál az ember magának valamilyen fotós-elfoglaltságot.
Szerda: szép, napsütéses idő, viszonylag magas hőmérséklet, gyenge szél; körülnéztem a Kis-Séd mentén. Az egyik alacsonyan fekvő területhez mentem, bízva abban, hogy a környék partimadarai (főleg sárszalonkák) ezen az elárasztott, belvizes területen lesznek.

Mozaik, Kúszó boglárkával...

A területen először a legfeltűnőbb madár, pontosabban madarak mutatták meg magukat. A magas fűből gyakran fel-felszállt egy bíbic pár:

Bíbic (Vanellus vanellus) 

Ellenfényben...

A bíbicek fényképezése után körbelátcsöveztem a környéket: a Séd-medréből 1 tőkés réce pár kapott szárnyra, a távolabbi lucernatáblán 4 szürke gém keresgélt. A dúsabb növényzetből min. 5 mezei pacsirta emelkedett a magasba, és kezdte fújni ismert nótáját. A kisebb-nagyobb tócsákban partimadarak keresgéltek: 1 réti cankót, ill. 1 füstös cankó "gázolt", a nekik hasig érő vízben.

Füstös cankó (Tringa erythropus)

Eme, listámat gyarapító, új faj tovarepülése után nekiálltam "szalonkázni". Picit bóklásztam a területen mindaddig, amíg valami szárnyra nem kelt: a fókusz pár 10 m-re beállítva, készen a lövésre':

Kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus)

{Köszönet a határozásért Hencz Péternek!}

Végül nagyjából megelégedve az elmúlt órákkal, hazafelé indultam. Szép hét-utoljának néztem ekkor elébe, hiszen csak aznap 3 új faj került fel a listámra, illetve a memóriakártyámra. Biztosan visszanézek még a területre!

Seregélyek (Sturnus vulgaris)