Kaszáló

2014. 07. 03.

Lekaszált területeken...

Csütörtök, tikkasztó kánikula, gyenge szél, pár óra nyugalom: a jóleső ebéd után a megérdemelt pihenő, egybekötve egy kis olvasással; de ez nem mehet így örökké, nekiindultam Nagyacsád K-i határának.

Először végig szerettem volna sétálni a "Takácsi" úton, de a nagy esőzések, ill. a mzg.-i munkálatok miatt teljesen járhatatlan a tagút. Szóval kerültem egyet a már lekaszált lucernatáblán. Ahogyan ráfordultam a földre, rögtön 2 egerészölyv mutatkozott. A közeli erdőből hallottam a fiatal egerészek kiáltozását, tehát majd ennek is utána kell még néznem.
De vissza a lucernatáblára. Kezdetben 2 fehér gólya keresgélt, majd szárnyra kaptak; ugyanígy tettek a mezei pacsirták is: kb. 9 pld. számláltam meg, miközben közeledtem az árok felé.

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

Ahogyan az árok mellet haladtam, figyelmes lettem a környező dús növényzetre. A tikkasztó meleg ellenére is szépen meredeztek: megtette a pár napja hullott eső a maga jótékony hatását.

Bojtorjános tüskemag (Torilis japonica)

Vadmurok (Daucus carota)                     Közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria)

Pipacs (Papaver rhoeas)

Ahogyan végigballagtam az árokparton elértem a "Kaszálót". Leheveredtem a fűbe, körbe néztem: 1 sárga billegető repkedett élelem után kutatva, 1 tövisszúró gébics hím leselkedett egy száraz ágról. A légtérbe 1 barna rétihéja hím, ill. egy pocok repült be, egy sikeres vadászat eredménye-képp.

Barna rétihéja hím (Circus aeruginosus)

Szarvaskerep (Lotus corniculatus)

A pihenő után felszedelődzködtem és csendben hazafelé vettem az irányt. Már a falu határán jártam mikor észrevettem egy furcsa madarat magasan, kb. 700 méteren. Először sólyomnak, majd valamilyen sirálynak néztem, ám éreztem nem jó a meghatározás. Kecses, légies röpte; gyors hirtelen manőverei; feltűnő kontrasztos mintázata: fehér has-, ill. torok-színe, valamint fekete teste és szárnyai meghökkentettek. Először csak lassan vetődött fel bennem a gyanú: halfarkas?! Ritka, Magyarországon évente 1-2 pld. vonul át, főleg a nagyobb vizekhez kötődik.
Hazaérve első dolgom volt a Madárhatározó kinyitása, a megfigyelésem összevetése a könyv-beli adatokkal; majd a kép elküldése határozásra Péterhez...

Másnap jött is a válasz: "Ékfarkú halfarkas, második nyaras legalább, de inkább öreg madár. Szuper adat."

Itt is szeretném megköszönni Hencz Péternek a segítséget, az azonosítást...

(Végül egy kép, erős nagyításban-utómunkálatban, de a lényeg az lényeg: Ékfarkú halfarkas (Stercorarius parasiticus).