Kora nyár Szélmezőn

2014. 07. 02.

Szélmező

A Marcal-környéki séta után nekivágtam Szélmezőnek. Szél-mező: tipikus elnevezés, bármikor járhattam ezen a vidéken mindig fújt a szél, illetve üde zöld volt minden, igazi Szélmező!

A reggeli séta után megéhezve, hátradőltem az egyik stégen. Ahogyan telt-múlt az idő felélénkült a Természet. A nádszegélyekből 2 törpegém repült tova, miközben a háttérben tőkés récék rebbentek szárnyra. Az egyik nádbugán 1 függőcinege leskelődött, ám én ezalatt inkább a távolban termikelő fekete gólyára összpontosítottam.
A továbbiakban végigporoszkáltam a két tó közötti töltésen, csupán egy gyors kitérőt téve az egyik stégre: 2 búbos vöcsök szállította fiókáit, megosztva a kisebb öblöt pár fiatal szárcsával.

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)

Szárcsa (Fulica atra)

Az eddigi pár órás kujtorgás után felültem ez egyik magaslesre, a tavak mögött elterülő réten. Itt nyugodhat meg igazán az ember. Sehol senki, ide nem hallatszik el a horgászok kiabálása, itt nem jut eszembe semmi olyan, töprengő, már-már szorongó hangulat, mint máshol. Itt magam vagyok. Mármint én, ill. a tóvilág, nádország. Alaposabban is körülnézek: 3 pár barna rétihéja, legalább 4-5 vörös gém, ugyanennyi nagy kócsag. 

Barna rétihéja hím (Circus aeruginosus)

Barna rétihéja tojó (Circus aeruginosus)

A továbbiakban a legészakibb területekre hajtottam. Érdekes, milyen is a természet: valamikor egyáltalán nem engedik fotózni magukat a madarak, de akadnak köztük igaza "sztárok" is, maguk jönnek, pózolnak:

Tövisszúró gébics tojó (Lanius collurio)

Tehát a hátsó tavak. Lassan, nézelődve átsétáltam a Kis-Bittva fölötti fahídon, majd teljesen É-nak vettem az irányt. A sűrű nád miatt nem igazán láttam túl sok madarat, de természetesen azért leskelődtem. Itt is megjelent 1 barna rétihéja pár, a talajról felszállt 4 bíbic. A tavakon több réce is tartózkodott, szóval először lesunyva álldogáltam, nézelődtem; majd lassacskán másztam előre.

Tőkés récék (Anas platyrhychos)

Kendermagos réce (Anas strepera)

A récék felrebbentése után ismételtem látcsövezhettem: felettem, viszonylagos magasságban 1 réti cankó kiabált rám; a bő bámészkodásom közepette újabb faj tűnt fel a színen, 3 piroslábú cankó repült alacsonyan a récék után.

Ezekkel a felejthetetlen élményekkel; no meg két új, általam eddig még meg nem figyelt fajjal (kendermagos réce, piroslábú cankó) ballagtam vissza az autóhoz. Tettem egy rövid kitérőt, így megnéztem a legfrissebben kialakított horgásztavak környékét. A szárcsák, vízityúkok úszkálása mellett egy vörös gém emelkedett a levegőbe. Így nagy meglepetésemre olyan közel került ez szép madár, hogy későn nyúltam a fényképezőhöz:

Vörös gém (Ardea pupurea)

A nap befejezése képp, ismételten az egyik stéget választottam mind megfigyelő, mind pihenő-pontnak. Érdekességként egy billegető cankó repült keresztül a víztükör felett, a "szokásos" törpegémek mellett.

Billegetőcankó (Actitis hypoleucos)

Az i-re a pontot egy igazi vasmadár tette fel...