Gyűrűzőtábor

2014. 08. 16-24.

Külsővat-Bánhalmapusztai gyűrűzőtábor 

Madarászataim egyik kiemelkedő pontjához érkeztem: Marcal-medencei gyűrűzőtábor. A Veszprém megyei MME csoport, ill. a PKTE (Pápa és Környéke Természetvédelmi Egyesület) közös szervezésében valósul meg minden évben (közel már 10 éve) ez a közösségi rendezvény Bánhalmapuszta határában.
Idén először én is részt vettem a gyűrűzőtábor 9 napján, csatlakozva Aczél Gergely és Hencz Péter "csapatához". A tábor az egykori Marcal meder közelében, egy nyaras széles nyiladékán lett felállítva. A Marcal közelsége, ill.  a változatos környezet (nádas, sásos, füzes-égeres liget, kutyabengés bozót, bodzás árkokkal taglalt mzg.-i terület) miatt bízni lehet a terület madárcsalogató mivoltában. 3 nagyobb területre lettek kihúzva  a hálók: egy, közel 100 m-es szakasz a kutyabengésben; 2 különálló kisebb háló a napraforgó tábla közelében végigfutó árokban; ill. 3 magasított hálóállás a nádas oldalában futó bodzabokrok által benőtt árokban. Kezdetben javuló tendenciát mutatott a "zsákmány", azonban az esős idő beköszöntével sajnos rohamosan lecsökkent a hálóba kerülő madarak száma.
Természetesen a madarak mellett mind a kikapcsolódás, mind a tapasztalatok megosztása és szerzése, de nem utolsó sorban új barátságok kialakítása jellemezte a tábori hangulatot. Szép számban voltunk jelen a mindennapokban, általában min. 10 fővel zárhattuk az estéket a tábortűz mellett.

Természetesen az ilyenfajta tevékenységnek, /madárgyűrűzés/ mindig vannak sarkalatos pontjai. A kezdeti háló-felállítások után mindenki a részt akar venni a befogott madarak hálóból való kiszedésében, ill. azok a táborban kialakított gyűrűző-állomásra való beszállításában. 

Természetesen a legfontosabb momentum a gyűrűzés. Biztos kézzel kiemelni a madarat, (ha az van benne :) majd a fajt, ivart, kort, esetleg a felhalmozott zsírt megállapítva speciális gyűrűvel ellátni.

A meggyűrűzött madarak még nem szabadulhatnak. A legnagyobb örömöt ugyanis az eleresztés jelenti. Mindenki, beleértve kicsiket és nagyokat, bőszen várják a kiszemelt madárkájukat, had legyenek ők azok, akik szabadon bocsájthatják e tollas kis vándorokat.

Őszapók csapatos elengedése

De az is meg kell még említeni, hogy az elengedés előtti pillanatokat alaposan ki kell használni. Ha egy kedves, teszem azt, gyönyörű, vagy ritkaság akadt az ember kezébe, rögtön előkerültek a fényképezőgépek:

A tábor folyamán én is bőszen kattogtattam a fényképezőmet, így próbáltam pár portrét is készíteni a befogott madárkákról. A teljesség igénye nélkül pár faj, mely lencsevégre került:

Sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix)

Függőcinege (Remiz pendulinus)

Seregély (Sturnus vulgaris)

Sárgarigó (Oriolus oriolus)

Gyurgyalag (Merops apiaster)

Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca)

Mezei poszáta (Sylvia communis)

Nagy fülemüle (Luscinia luscinia)

Kékbegy (Luscinia svecica)

Kis poszáta (Sylvia curruca)

A tábor 9 napján, összesen 32 madárfaj, több mint 500 példányát fogtunk és gyűrűztünk meg. 
Az ilyenfajta kikapcsolódás több élményt is nyújt az embernek. Először is kint van a Természetben, bármikor elvonulhat gondolkodni egy kicsit. Másrészt olyan pillanatoknak lehet szem, ill. fül-tanúja melyet a normális élet-ritmusa miatt nem képes megtapasztalni. Gyakran üldögéltem a közeli magaslesen csupán gondolkodni, bámulni a környéket. A hajnali pirkadástól; a délben, magasan járó Nap megcsodálásáig, az esti szürkület bakcsó-, és szürke gém rikácsolása mind bearanyozták e tábori hangulatot.
És ha már a madarászkodásnál járunk, meg kell említenem a tábor napjai alatt megfigyelt, ill. hallott különlegesebb állatokat is:
Kabasólyom, hamvas rétihéja, darázsölyv, bakcsó, gyurgyalag, fürj, sárszalonka, kakukk.

Hangulatok Napfelkeltével:

A sok beszélgetés egyik tetőpontja (számomra) mindig a tábortűz volt. Voltak pillanatok mikor elengedhetetlen kelléke volt táborunknak; gondolok itt az eső áztatta ruhadarabok szárítására, vagy a késő estig nyúló beszélgetések helyszíneként szolgáló "láng-festette szobára". 

Mint minden jó dolognak egyszer ennek a tábornak is véget kell érnie. A péntek-szombat nem hozott különösebb "fogást", csupán az esőből nem volt hiányérzetünk. Szóval vasárnap reggel megindult a hálóállások, majd a tábor fokozatos lebontása, kocsikba csomagolása.

Összességében remek hetet tudhattunk le, melyben mind felejthetetlen élmények: találkozások, fogások, beszélgetések zajlottak. Véleményem szerint mindenki megtalálta  a maga számítás, így bátran kijelenthetem: remélem jövőre ugyanitt, ugyanekkor összegyűlik a csapat!

U.i.: Csabi és Péter blogján is érdemes körülnézni!