Réti fülesbaglyok

2015. 02. 07.

Réti fülesek'

Ismét eme érdekes, ritka madárfajnak a nyomában jártam. A szokásos területen, a szokásos módon cserkelgettem; próbáltam a szép fényeket, ill. a fagyos, téli hangulatot kihasználni a madarak megfigyelésekor, fotózásakor.
Az eddig tett, legfontosabbnak mondható megfigyelés: Mivel negyedik alkalommal sikerült kijutnom hozzájuk a mocsárrétes területre, a környezettel való kapcsolatukra koncentráltam. Nem eltitkolt szándékom volt egy, a nappalozó helyén ülő példány felfedezése, esetleg megörökítése. Szóval megfigyeléseimből megállapítható, hogy a földön, a vizes talajból kiemelkedő sás-csomókra, földbuckákra előszeretettel ülnek e ragadozók. Továbbá keresik a szélvédett (tavalyi elszáradt kóró, természetes föld-kiszögellés, nád-gyékény folt) helyeket. Eddigi tapasztalataim szerint hóra, jégre, elfeküdt nádra nem, vagy csak kényszer miatt ülnek le.

 Nappalozó réti fülesbagoly (Asio flammeus)

Az ismételten szem elé kerülő 11 példány meglehetősen nyugodtan viselkedett. Mondjuk azt meg kell jegyeznem; a talajon ülő példányok észrevétele továbbra sem, közelükbe férkőzése meg aztán pláne nem könnyű folyamat. A fel-felreppenő egyedek nem érezték veszélyben magukat, ekkor egyszer sem hallottam a vészkiáltást.

A megreptetett madarak pár 100 méter megtétele után ismét a földre huppantak, ám arra gondosan figyeltek, hogy olyan helyet válasszanak maguknak, ahonnan jól belátják a terepet. Hiába próbáltam nádfal mögött, minden terep-tárgyat kihasználni a közelükbe osonni (a hason-mászós technika a csizmaszárig érő jeges-vízben nem a legjobb megoldás), sajnos nem igazán született röp-képen kívül más fénykép:

Azt hiszem a madarak komolyabb zargatása nélkül sikerült megint egy izgalmas kiruccanást tennem. Igazán örülök neki, hogy elérhető távolságban, és nem utolsó sorban veszélyeztető tényezők nélküli területen vannak lakóhelyem közelében ezek a szárnyas vadászok'.

Vélemény...