2015. 02. 21.
Tavaszias napokon
A szombat -egy kis kihagyás után- ismét a madarászaté lett. A tavaszias, bár szeles napon összebeszéltem Alexal, ugorjunk ki Kispodárra, ill. Nórápra.
Mondjuk legelőször egy köztes állomásról kell megemlékeznem. Mezőlakon gurultam éppen keresztül; mikor piros toll-gombócokra lettem figyelmes az egyik kőrisfán. Gyorsan megálltam, és már osontam is fényképezni azt a 9 süvöltőt, mely az út széli fán táplálkozott. Igazán megörültem ezeknek a madaraknak, eddig elkerültek jelenlétükkel. Most is csak második ízben kerültünk közel' egymáshoz.
A bő 10 perces kattogtatás közben egy árnyara is felfigyeltem. Nem túl magasan, 1 fiatal rétisas húzott át Szélmező irányába. Remekül kezdődik!
No, megérkeztünk a Kispodárpusztai-halastóhoz. Az erős szélben megcéloztuk a tavat, bár mire körülnézhettünk volna már jött a "fogadóbizottság": 2 dolmányos varjú üldözött 1 szép, kifejlett rétisast. Sajnos gyorsan elrepültek, és igazából az egybefüggő jégtakarón kívül más nem is fogadott minket a tavon. Azért elhatároztuk sétálunk egyet az erdőben, ott mégsem fúj ennyire a szél, és kismadarakkal bármikor összefuthatunk.
A sétálgatás, beszélgetés közepette aztán láttunk egyest-mást. Az ágak közt széncinegék nagyobb csapata forgolódott, feltűnt 6 őszapó is. Sikerült megfigyelni pár nagy fakopáncsot, és 2 erdei pintyet. Ezek után már csak az avarszint rejtett látnivalót: lassacskán virágba borul majd az erdő.
A virágfotózás után megkerítettük még a Nórápi tavat is. Szintúgy ilyen állapotok uralkodtak a környékén: erős Ny-i szél, napsütés, tükörjég a vízen. Azért itt sem maradtunk madarak nélkül; 27 bíbic repült a szelek szárnyán K-re, feltehetőleg valamelyik belvízfoltról jöttek...elég sok van a környéken...
Következett a "B" terv: Kupi-erdő. Úgy gondoltuk ha már beleástuk magunkat a tavaszba, próbálkozzunk meg egy kis sáfrány-fotózással is. Szóval gyorsan leparkoltunk az egyik nyiladékon, aztán átverekedtük magunkat a mocsáron, mely a sáfrányos körül uralkodik. Összefutottunk 4 vaddisznóval, 3 őzzel; itt is szóltak a kismadarak: csuszkák, széncinegék, kék cinegék hirdették a tavasz közeledtét. Lassacskán ráakadtunk a páciensekre'.
Mondjuk legelőször egy köztes állomásról kell megemlékeznem. Mezőlakon gurultam éppen keresztül; mikor piros toll-gombócokra lettem figyelmes az egyik kőrisfán. Gyorsan megálltam, és már osontam is fényképezni azt a 9 süvöltőt, mely az út széli fán táplálkozott. Igazán megörültem ezeknek a madaraknak, eddig elkerültek jelenlétükkel. Most is csak második ízben kerültünk közel' egymáshoz.
A bő 10 perces kattogtatás közben egy árnyara is felfigyeltem. Nem túl magasan, 1 fiatal rétisas húzott át Szélmező irányába. Remekül kezdődik!
Süvöltő hím (Pyrrhula pyrrhula)
No, megérkeztünk a Kispodárpusztai-halastóhoz. Az erős szélben megcéloztuk a tavat, bár mire körülnézhettünk volna már jött a "fogadóbizottság": 2 dolmányos varjú üldözött 1 szép, kifejlett rétisast. Sajnos gyorsan elrepültek, és igazából az egybefüggő jégtakarón kívül más nem is fogadott minket a tavon. Azért elhatároztuk sétálunk egyet az erdőben, ott mégsem fúj ennyire a szél, és kismadarakkal bármikor összefuthatunk.
A sétálgatás, beszélgetés közepette aztán láttunk egyest-mást. Az ágak közt széncinegék nagyobb csapata forgolódott, feltűnt 6 őszapó is. Sikerült megfigyelni pár nagy fakopáncsot, és 2 erdei pintyet. Ezek után már csak az avarszint rejtett látnivalót: lassacskán virágba borul majd az erdő.
Hóvirág (Galanthus nivalis)
Piros csészegomba (Sarcoscypha coccinea)
A virágfotózás után megkerítettük még a Nórápi tavat is. Szintúgy ilyen állapotok uralkodtak a környékén: erős Ny-i szél, napsütés, tükörjég a vízen. Azért itt sem maradtunk madarak nélkül; 27 bíbic repült a szelek szárnyán K-re, feltehetőleg valamelyik belvízfoltról jöttek...elég sok van a környéken...
Következett a "B" terv: Kupi-erdő. Úgy gondoltuk ha már beleástuk magunkat a tavaszba, próbálkozzunk meg egy kis sáfrány-fotózással is. Szóval gyorsan leparkoltunk az egyik nyiladékon, aztán átverekedtük magunkat a mocsáron, mely a sáfrányos körül uralkodik. Összefutottunk 4 vaddisznóval, 3 őzzel; itt is szóltak a kismadarak: csuszkák, széncinegék, kék cinegék hirdették a tavasz közeledtét. Lassacskán ráakadtunk a páciensekre'.
Halvány sáfrány (Crocus heuffellianus)
A szürkületi fénytelenség beálltával mi is a hazaindulásra gondoltunk. Pocsolyából-pocsolyába lépkedve 1 léprigó tavaszi éneke búcsúztatott minket az erdőtől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése