Zirci, Kabhegyi erdészet
Erdővédelem-erdőművelés tanulmányút.
Harmadik nap a Verga Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. Zirci és Kabhegyi erdészeteinek területeit nézhettük meg.
Első állomásunk a Zirci erdészet üzemterületén, Márkó községhatárában volt. Egy lőtér kopárfásítását tekinthettünk meg, mely már 11 éves. A keskeny termőréteg, a szárazság; és még a manapság is számottevő katonai jelenlét nehezíti az erdészek dolgát. Itt azonban egy sikertörténet rajzolódik ki. A kopárok alapvetően fekete fenyővel vannak erdősítve, természetesen sok elegyfajjal. A fenyő itteni felhasználása a kezdeti stádium, hiszen ha kialakul egy megfelelő humuszos réteg, következhet az lombos állománnyá alakítás...
Természetesen egy ilyen szélsőséges termőhelyen a 100%-ig nem lehet erdőt létrehozni, a mozaikosság fennmarad. Cserjések, gyepek, sziklakibúvások tarkítják a tájat. Pár lágyszárú növény, amit felfedeztünk:
A nap második felében a Kabhegyi erdészet által kezelt, Szentgáli tiszafásban sétálhattunk egyet.
A tiszafa a hűvös, párás, árnyalt termőhelyen, bükkel előfordulva található meg, mint európai ritkaság. A Séd völgyével érintkező, melegkedvelő molyhos tölgyes állománynak a szomszédságában. Alapvetően egy átmenetei társulás a karsztbokorerdő és a gyertyános tölgyes között. Ennek megfelelően több különböző termőhely-igényű növény is megtalálható a területen.
Egy, azaz két képpel búcsúzom ettől a 3 bejegyzésnyi erdészkedés'től.
Először egy manapság elterjedt probléma: a bükk-pusztulás kárláncolatának egyik eleme: a fülledés jele. Fontos az ilyen jellegű fák eltávolítása a tanösvények mellől, hiszen életveszélyes következmények léphetnek fel.
Harmadik nap a Verga Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. Zirci és Kabhegyi erdészeteinek területeit nézhettük meg.
Első állomásunk a Zirci erdészet üzemterületén, Márkó községhatárában volt. Egy lőtér kopárfásítását tekinthettünk meg, mely már 11 éves. A keskeny termőréteg, a szárazság; és még a manapság is számottevő katonai jelenlét nehezíti az erdészek dolgát. Itt azonban egy sikertörténet rajzolódik ki. A kopárok alapvetően fekete fenyővel vannak erdősítve, természetesen sok elegyfajjal. A fenyő itteni felhasználása a kezdeti stádium, hiszen ha kialakul egy megfelelő humuszos réteg, következhet az lombos állománnyá alakítás...
Vadkörte (Pyrus pyraster)
Virágos kőris (Fraxinus ornus)
Barkócaberkenye (Sorbus torminalis)
Puszta szil (Ulmus pumila)
Vadrózsa (Rosa canina)
Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia)
Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)
Vajvirág (Orobance caryophyllacea)
Árvalányhaj (Stipa sp.)
A tiszafa a hűvös, párás, árnyalt termőhelyen, bükkel előfordulva található meg, mint európai ritkaság. A Séd völgyével érintkező, melegkedvelő molyhos tölgyes állománynak a szomszédságában. Alapvetően egy átmenetei társulás a karsztbokorerdő és a gyertyános tölgyes között. Ennek megfelelően több különböző termőhely-igényű növény is megtalálható a területen.
Tiszafa (Taxus baccata)
Babérboroszlán (Daphne laureola)
Aranyos fodorka (Asplenium trichomanes)
Kardos madársisak (Cephalanthrera longifolia)
Fehér madársisak (Cephalanthrera damasonium)
Nagy ezerjófű (Dictamnus albus)
Ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys)
Egy, azaz két képpel búcsúzom ettől a 3 bejegyzésnyi erdészkedés'től.
Először egy manapság elterjedt probléma: a bükk-pusztulás kárláncolatának egyik eleme: a fülledés jele. Fontos az ilyen jellegű fák eltávolítása a tanösvények mellől, hiszen életveszélyes következmények léphetnek fel.
bükk-fülledés
És végül a csapat egy része :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése