Szentgotthárdi erdészet
Erdővédelem-erdőművelés tanulmányút.
Második nap a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Szentgotthárdi erdészetének területét, azaz az őrségi, és a vendvidéki erdőket néztük meg. Az ország legnyugatibb területein járhattunk, ahol már érezhető az Alpok hatása.
Ezen a vidéken tartják őshonosan előforduló fafajnak az erdei fenyőt hazánkban. Az ún. kisparaszti-szálalás' során tájelemmé nőtt eme fafaj. Az erdőirtások, legeltetések, mezőgazdasági-művelések meghatározzák a tájképet.
Az erdei fenyő jelentős bevételi forrást hoz az erdészetnek. Pionír jellege miatt az ország homokterületein bárhol megtalálható kultúrerdőként. Azonban a minőségi fatermelést itt képes szolgálni. Mind magvetéssel, mind csemeteültetéssel; ill. természetes felújításokkal is sikeresen alkalmazható.
Az őrségi terület egyik sajátossága a glejes záróréteg. Ennek a talajtani tulajdonságnak a rossz hatása a vízzáró réteg-képzés, azaz könnyedén kialakul pangóvíz a területen. Sajátos termőhely, de vannak élőlények melyek tudnak alkalmazkodni.Egyik ilyenfajta erőtársulás az égerláp.
De pont ez okozhat problémát az erdősítéseknél. A pásztás talaj-előkészítés során a megnyitott sorban meg áll a víz, így a csemete gyakorlatilag megfullad. Több megoldást is kitaláltak a helyi erdészek. Az egyik legegyszerűbb, hogy a pászta szélébe, a kevésbé vizes talajba ültetik a csemetét.
A másik egy igazi mérnöki megoldás. Természetvédelmi törvény előírja, hogy erdőtagból vizet nem szabad kivezetni; így a tagokban létrehoztak "tócskákat", melyeket halszálka-szerű csatorna hálózattal láttak el.
Az erdei fenyő témakört végére két képet mutatnék még be.
Az első képen egy 10 éves sikeres erdősítés látható, melynek sajátossága, hogy a telepített állományba nem került erdei fenyő csemete. Azonban a környező területekről természetes úton szemet-gyönyörködtető' módon elegyesedett a terület.
A második kép egy erdővédelmi problémát mutat be. A fenyőrontó darázs álhernyóit. A csapatosan rágó hernyók az előző évi tűket képesek tarra rágni; fiatal állományokban akár komoly problémát is okozhatnak.
Természetesen az őrségi tájat nem csupán erdei fenyvesei határozzák meg. Megmutattak nekünk bükkösöket, tölgyeseket; melyek a "szokásos" hegy-, dombvidéki erdeinkre emlékeztetnek.
Megtekinthettük a Szalafői-őserdőt, génrezervátumot. Ebben az erdőtagban nincs emberi beavatkozás, a természetre van bízva minden. Kutatási céllal őrizzük eme állományokat, majd azt kiértékelve, hogyan változik az állománykép. A személyzet elmondta nekünk, hogy az eddigi tendenciák azt mutatják, lassacskán a bükk teljesen átveszi az uralmat, kiszorítva ezzel minden más fafajt.
Pár szó a lucfenyő-állományokról. A rossz klimatikus viszonyok következtében eltűnőfélben van eme fafaj a hazai erdőkből. Országszerte pusztulnak lucosaink, és megállítani nem tudjuk a folyamatot. Összetett láncolatról van szó, mégis a leglátványosabb pusztítást a betűzőszú kártétele mutatja. A szúbogarak főleg másodlagos károsítók, így csak a legyengült, beteg faegyedeket támadják meg. Majd a gócpontból tovább fertőznek. Ezeknek az állományoknak a kitermelése elengedhetetlen, de sajnálatos módon az így megkezdett termelés a tarvágásig vezet. A megbontott erdő ugyanis tovább károsodik, széldöntések, jégkárok mutatkoznak. A faanyag kimentése' ésszerű, érthető folyamat...
Végezetül pedig két kép:
Második nap a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Szentgotthárdi erdészetének területét, azaz az őrségi, és a vendvidéki erdőket néztük meg. Az ország legnyugatibb területein járhattunk, ahol már érezhető az Alpok hatása.
Ezen a vidéken tartják őshonosan előforduló fafajnak az erdei fenyőt hazánkban. Az ún. kisparaszti-szálalás' során tájelemmé nőtt eme fafaj. Az erdőirtások, legeltetések, mezőgazdasági-művelések meghatározzák a tájképet.
bakhátas művelés nyomai a sekély termőhelyen
Csarab (Calluna vulgaris),
savanyú kémhatást jelző törpecserje
Az erdei fenyő jelentős bevételi forrást hoz az erdészetnek. Pionír jellege miatt az ország homokterületein bárhol megtalálható kultúrerdőként. Azonban a minőségi fatermelést itt képes szolgálni. Mind magvetéssel, mind csemeteültetéssel; ill. természetes felújításokkal is sikeresen alkalmazható.
tarvágásos felújítóvágás,
mely során pár hektárnyi terület kerül letermelésre; majd magvetéssel, csemeteültetéssel ill. a természetes maghullással erdősül vissza a terület
1. éves Erdei fenyő (Pinus sylvestris) magvetés
2. éves Erdei fenyő (Pinus sylvestris) magvetés
De pont ez okozhat problémát az erdősítéseknél. A pásztás talaj-előkészítés során a megnyitott sorban meg áll a víz, így a csemete gyakorlatilag megfullad. Több megoldást is kitaláltak a helyi erdészek. Az egyik legegyszerűbb, hogy a pászta szélébe, a kevésbé vizes talajba ültetik a csemetét.
A másik egy igazi mérnöki megoldás. Természetvédelmi törvény előírja, hogy erdőtagból vizet nem szabad kivezetni; így a tagokban létrehoztak "tócskákat", melyeket halszálka-szerű csatorna hálózattal láttak el.
Békaszittyó (Juncus effusus) jelezte pangóvíz, egy felújítóvágásban
Erdei fenyő (Pinus sylvestris) csemete
vízrendezés
Az erdei fenyő témakört végére két képet mutatnék még be.
Az első képen egy 10 éves sikeres erdősítés látható, melynek sajátossága, hogy a telepített állományba nem került erdei fenyő csemete. Azonban a környező területekről természetes úton szemet-gyönyörködtető' módon elegyesedett a terület.
A második kép egy erdővédelmi problémát mutat be. A fenyőrontó darázs álhernyóit. A csapatosan rágó hernyók az előző évi tűket képesek tarra rágni; fiatal állományokban akár komoly problémát is okozhatnak.
Fenyőrontó darázs álhernyói (Neodiprion sertifer)
Természetesen az őrségi tájat nem csupán erdei fenyvesei határozzák meg. Megmutattak nekünk bükkösöket, tölgyeseket; melyek a "szokásos" hegy-, dombvidéki erdeinkre emlékeztetnek.
Megtekinthettük a Szalafői-őserdőt, génrezervátumot. Ebben az erdőtagban nincs emberi beavatkozás, a természetre van bízva minden. Kutatási céllal őrizzük eme állományokat, majd azt kiértékelve, hogyan változik az állománykép. A személyzet elmondta nekünk, hogy az eddigi tendenciák azt mutatják, lassacskán a bükk teljesen átveszi az uralmat, kiszorítva ezzel minden más fafajt.
Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) és Bükk (Fagus sylvatica)
sarjról felújuló egyedei
vízhajtásos Bükk (Fagus sylvatica)
Betűzőszú (Ips typographus) kártétele
széldöntés, a háttérben pusztuló luc-állomány
Végezetül pedig két kép:
Nagy nyírfakéregszú (Scolytus ratzeburgi) kirepülési nyílása
Halomsír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése