Nagyacsádon

2015. 01. 16.

Tavaszias január

Ha igazi madarászásra nem is, de egy kis császkálásra mégis rávettem magamat. Így hát kb. 2 óra hosszat kutyagoltam fel-', s alá a falu K-i területein.  Mihelyst kiléptem a ház mögötti "Akácosból" megtapasztalhattam a mai nap próbatételét: erős, már-már viharos DK-i szél. De ha már elindultam, ilyen apróság nem állhat az utamban.
Először egy parlagon haladtam végig, meglesve a földön táplálkozó 6 tengelicét és 3 kenderikét. Az egyik mélyedésből 1 mezei nyulat ugrasztottam fel, gyorsan nekiiramodott a "Fügyésznek", majd azon átverekedve magát egy pihenő őz-csapat mellett nézett csak vissza rám.

Őzek (Capreolus capreolus)

Rákanyarodtam a "Takácsi" útra, majd a múltkori veréb-banda területén' vágtam keresztül. Lassacskán elkezdték learatni a maradék lábon-álló kukoricát is, de ahogyan a csapákból leolvasható volt, elég vizenyős még mindig a terület, ezáltal ez csak félig-meddig volt sikeres az akció. Szóval először sárszalonka-ügyben' nekiindultam a "mocsárnak". Felettem 4 dolmányos varjú körözött, míg az egyik belvízfoltnál 35 vetési varjú álldogált. A pocsolyák mellől csupán nádi sármányok kaptak szárnyra, ill. 3 nagy kócsag is beszállt a "képbe". A ragadozómadarakat 2 vörös vércse és 3 egerészölyv képviselte.

Nagy kócsag (Egretta alba)

Egerészölyv (Buteo buteo)

Az erős szélnek hála', a közelembe lévő őzcsapat, nem igen foglalkozott velem. Így bátran rájuk cserkelhettem. A tócsák kerülgetése közepette hangos, közeledő vadliba-szóra lettem figyelmes. Ahogyan hátratekintettem, kb. 150 vadlúd közeledett elég alacsonyan felém. Gyorsan kerestem egy száraznak mondhatóbb részt, leültem, hátha pont ezt a kukorica-táblát nézték ki maguknak. Sajnos nem így történt. A kb. 130 nagy lilikből, 10-15 nyári lúdból, és a pár vetési lúdból álló had', küzdve az elemekkel tovább szállt D-i irányba...

 A ludak távoztával ismét az őzekre összpontosíthattam. Összesen ezen a táblán 9 őzet számláltam meg, két csapatra bomolva.

Európai őz (Capreolus capreolus)

A kiruccanásom félidejében már a vasút mellett sétálgattam. A csekély forgalomnak, a vasúti-töltés átjárhatatlanságának, érinthetetlenségének hála rengeteg madár megtalálja aktuális élőhelyet a bozótosokban. A kökény-fűz bokrok a kis testű madaraknak, míg a kisebb-nagyobb nyárfák a nagyobb testű szárnyasoknak nyújtanak fészkelési lehetőséget. Viszont ha éppen nem a fészkelésről van szó, a táplálék-szerzésben is jelentősek ezek a területek.
Barangolásom során több széncinegével, kék cinegével találkoztam; továbbá összefutottam a falu körül meg-megjelenő, "helyi" őszapó családdal is. A fehér nyárakon zöldikék, és citromsármányok tanyáztak, miközben a bokrokon 1 szajkó ugrált ágról-ágra. 
A téli madárvendégek is itt időztek: a magaslesen üldögélve figyelhettem meg, hogy 1 gatyás ölyv húzott át tőlem nem messze (sajnos épp a távcső volt a kezemben, és nem a fényképezőgép). A visszafelé történő sétám alkalmával 80 fenyőrigóba botlottam, ahogyan É-felé repültek. Viszont ezen a napon az egyik legnagyobb örömöt az a madárfaj-megfigyelése jelentette; melyet eddig (első-ízben) Pápán, a kerti etetőnknél leshettem meg. Itt, Nagyacsádon 16 példányból álló, folyton mozgó, egy sűrű bokorban keresgélő fenyőpinty-csapat mulattatott.
Igazán élménydúsra sikeredett ez a rövid, de tartalmas kikapcsolódás!

Fenyőpinty hím (Fringilla montifringilla)