Marcal-elöntések

2015. 02. 28.

Február utolsó madarászata

Angival és Petivel egy tél búcsúztató-tavasz váró madarászatra indultunk a Marcal mentére. Mivel átmeneti időszakban vagyunk, már ami a vonulást illeti, két dologra számítottunk: vagy nem látunk semmi érdekeset, vagy összejönnek a fajok. Szerencsére az utóbbi jött be!
Legelső állomásunk a Kamondi Marcal-híd lett. Kényelmes reggelizés, ill. spektívezés közepette próbáltunk akklimatizálódni (Peti szavával élve). A nagy kiterjedésű elöntésen néhány pár tőkés réce úszkált, kb. 40 csörgő récével, és 5 bütykös hattyúval. 

Marcal kiöntés

Ezek után következett a Piriti-rétek világa. 

A marhalegelő mélyebb részein igencsak összegyűlt mind az esővíz, mind a talajvíz. Ideális élőhely jött így létre a partimadaraknak és természetes a lúdalakúaknak is. A rövid séta után behúzódtunk egy viszonylag szélmenetes, védett bokorsávba, onnan fürkésztük át a terepet. Kb. 4 bütykös hattyú úszkált a mélyebb vizekben, feltűnt 16 dankasirály, 3 viharsirály; 6 pajzsoscankó, 3 nagy póling, kb. 120 bíbic és egy nagyobb seregély-csapat is. Szóval bátran lehetett mit nézegetni.

A récék (tőkés, csörgő, kendermagos, fütyülő, nyílfarkú, kanalas), és nem utolsó sorban a libák is képviseltették magukat.

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Tőkés réce gácsér (Anas platyrhynchos)

Nagyjából 2-3000 liba pihent, főleg vetési ludak, nagy lilikek és pár tucat nyári lúd. Angit és a spektívet hátra hagyva elindult a hadművelet: Petivel kinéztünk egy bokor-sort, ahonnan jól tudnánk fényképezni a kukorica tarlóra átrepülő csapatokat. Szóval végig kommandóztunk' egy nagy U-alakban,  kisebb-nagyobb akadályokat küzdöttünk le. A törpejárásban kezdődő, majd hason-csúszásban végződő akció legvégén már kb. 100 m-es távolságban voltunk a ludaktól. Vártunk egy megfelelő pillanatot (átrepülő kis repülőgép), majd elfoglaltuk a legjobbnak gondolt helyet. A madarak jöttek-mentek, bár az elképzeléseinket nem ismerték, így kikerültek minket. Na de azért fényképeztünk:

Vetési ludak (Anser fabalis)

Nyári lúd (Anser anser)

És a libákat még nem mellőzve, egy számomra új faj is előkerült. Már hazaértem mikor Peti barátom hívott, hogy a képeken kiszúrt 1 örvös ludat. Természetesen én is rögtön körülnéztem a saját képtáramban; ezt találtam, alakítottam:

 Örvös lúd (Branta bernicla)

Szóval ez a 2014/15-ös szezon végre hozzásegített első, ilyen jellegű libás-megfigyelésemhez.
A képek elkészítése során visszafelé ballagtunk Angihoz, mikor 1 öreg vándorsólyom szállt le előttünk az egyik nyárfára. Vadászatra készült, ahogyan megiramodott ismét káosz'ba fordult a madársereg. Sajnos nem sikerült lekövetni, de elég valószínű, hogy megszedte a vámot a seregélyek közül.
Még egyszer körbe-látcsöveztük a tocsogókat, megnéztük a vadászgató vörös vércséket, fel-felreppenő réti pityer csapatot. 1 rétisas tette fel az "i"-re a pontot, szétzavarva a ludakat a négy égtáj felé. Jobbnak láttuk mi is visszamenni az autóhoz, mondanom sem kell pacsirta-szó közepette...