Bakony

2016. 12. 29.

Magas-Bakonyi kirándulás 

Angival, Petivel és Attilával ezen a szép, igazi túrázós napon nekiindultunk a Magas-Bakony Odvaskő környéki részének. Természetesen nem a kialakított utakon, tanösvényen közlekedtünk; így mégiscsak vadregényesebb helyekre lehet eljutni.
A beszámolót kezdeném a madarakkal. Túl sok szárnyas-jószággal' nem találkoztunk, de hát ez várható volt. Amiket viszont sikerült megfigyelni, azok nagy örömet okoztak. Rögtön az eddig általam még nem látott fajjal, a fehérhátú fakopánccsal kezdeném. Hazánkban az öreg bükkösökhöz kötődő faj, emiatt nem mondható túl gyakorinak; szerencsénkre mi 4 példánnyal is találkoztunk. 3 fekete harkály és 1 közép fakopáncs színesítette még a fadoktorok' palettáját. Felettünk 2-3 egerészölyv, és jó pár holló repült át. A kismadarakat az erdei fajok jelentették: szén-, barát-, kék cinegék, ökörszemek, erdei pintyek, csuszkák, fakuszok, 2 süvöltőt is megpillanthattunk.

Dolmányos varjú (Corvus cornix) és Karvaly (Accipiter nisus) 

reggelről, még a kertünk felett

Fehérhátú fakopáncs (Dendrocopus leucotus)

A bejegyzés második felében magáról az erdőről, növényekről pár szót. A Magas-Bakony természetes növénytársulása a gyertyános-bükkös, ill. a bükkös. A sok szurdokvölggyel tarkított területen a bükk klimax társulást képes létrehozni, így igazán szép, öreg bükkösökben is járhattunk. Itt továbbá magas kőrissel, ill. hegyi juharral is találkozhattunk.

montán jellegű bükkös

Eme klimax társulásnak megvan a maga sajátossága. A bükk jó árnytűrő képessége miatt képes kiszorítani minden más fafajt a területről, ill. nudum -azaz aljnövényzet nélküli- jelleget létrehozni. Azonban itt is felfedezhetőek jellemző növények. Az északi kitettségű helyeken sokfelé találkozhattunk babérboroszlánnal, itt-ott felfedezhető volt a szártalan kankalin; egy helyen pedig a lónyelvű csodabogyó pár egyedére is ráakadtunk. 

Babérboroszlán (Daphne laureola)

Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum)

Bükkfatapló (Fomes fomentarius)

A másik jellegzetessége a területnek a mély, sziklás szurdokok, ill. sziklakibúvások; itt-ott pedig a dolomithátakon a karsztbokor-jellegű erdők.
Szerencsénkre a gerinceken találkozhattunk több száz éves csertölgyekkel, kocsánytalan tölgyekkel; említésre méltó egy-egy nagylevelű hárs-matuzsálem. Továbbá sikerült még barkócaberkenyét, virágos kőrist is felfedezni.
A mészkő hegységek jellegzetességei a barlangok. A Magas-Bakonyban kb. 30 barlangot tartanak számon, az egyik legnevezetesebb az Odvaskő. Barangolásunk során találtunk egyet mi is. Nevét (még) nem ismerem, de élménynek mindenképp jelentős.

Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea)

Nagylevelű hárs (Tilia platyhpyllos)

cseppkő-képződmény 

A kiruccanás beszámolójának végére pedig az emlősöket hagytam. Sikerült mind az 5 hazai nagyvadfajjal találkoznunk, de természetesen mindegyikről a fénykép az egy másik téma. No de az ebéd elfogyasztása közben 4 vaddisznó, az egyik fiatalosból őzek váltottak ki. Míg a gerinceken dámszarvasokat, gímeket, illetve elég sok muflont is sikerült megfigyelni.
Összességében remek napot tudhattunk a hátunk mögött, jó pár kilométert, ill. nem kevés szintbeli emelkedőt-lejtőt...

Muflon (Ovies aries)