Nagyacsádon

2014. 10. 28.

A "Takácsi úton"

Kedden kihasználva a ködmentes délutánt, csizmát húztam és nekiindultam a nagyacsádi határnak. Bőven el kellet a gumicsizma, de hála a tiszta égen lenyugvó Napnak, remek fények voltak - kezdetben.

A "Fügyész" parton bámészkodtam egy rövid ideig: 2 egerészölyvet üldözött fél tucat dolmányos varjú, az egyik tarlón 1 mezei nyúl nézelődött. A tagút menti bokrosból 1 karvaly suhant egészen alacsonyan tova. Ahogyan követtem a ragadozómadár útját több őzzel is összeakadtam. Sajnos elég messze voltak a fényképezőnek, de spektívvel azért alaposan szemügyre vettem mindegyik egyedet. Az út jobb oldalán 1 suta 2 gidájával legelészett, míg a másik oldalon összesen 5 suta, ill. 2 bak kutatott élelem után.
A pár perces nézelődés után a magasleshez indultam. A nagy sár miatt letértem a "Takácsi" útról, inkább egy közelítő úton folytattam utamat; egészen addig, míg 1 vörös vércse engedte'.

Vörös vércse (Falco tinnunculus)

A magaslesen kb. fél órát nézelődtem. Közben seregély-csapatok repültek éjszakázó helyeikre, a nádfoltokban mezei verebek, nádi sármányok, kék és széncinegék forgolódtak. Ismételten megjelent 1 karvaly, de amilyen hirtelen jött, úgy el is tűnt a szemem elől. Az esti homályban kisebb árnyakra lettem figyelmes a repcében. 4 vörös róka egerészett nagy lelkesedéssel, de amikor az egyiket közelebb szerettem volna hívni, gyorsan visszasompolyogtak a még lábon álló kukoricába.

Az esti szürkületben aztán én is hazafelé vettem az irányt. A botorkálásom közepette még 2 őz állt ki élem, annyira adta magát a szitu, hogy megpróbálkoztam egy képpel. Így sikerült:

Őzek (Capreolus capreolus)

A pár órás kujtorgás záró-akkordjaként, a lenyugvó Nap rózsaszínre festette az eget, ezzel előkészítve a terepet a lassan kiteljesedő esti köd-foszlányoknak'...