Nagyacsádon

2015. 08. 27-28.

Nagyacsádon

Miközben kint voltam segíteni mamánál, egy gyors ötletnél vezérelve -nem utolsó sorban a kertben való ténykedés közepette- elhatároztam kiülök leskelődni a virágok köré. Sok lepke, méhecske kavargott; ám inkább egy fajra összpontosítottam.
"Magyar kolibri"-nek is szokták nevezni. A szenderek nappali képviselője. A kacsafarkú szender határozott megjelenésű barna-sárga szárnyaival már messziről felfedezhető, miként egy helyben lebegve fekete-fehér farpamacsával kormányozva száll virágról virágra. 

Kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum)

Fecskefarkú lepke (Papilio machaon)

Másnap délelőtt összekötve a jót a hasznossal, sétáltam egy gyenge órácskát a falu K-i határában. Legelőször a "Kaszálón" néztem körül, itt 1 fiatal barna rétihéja vadászgatott. Ezek után a "Fügyész" partján szerettem volna hazafelé bandukolni, amikor észrevettem egy nagyobb belvízfoltot az egyik szántón. A kíváncsiság csak közelebb hajtott, de már túl későn eszméltem: 9 sárszalonka és 3 réti cankó kapott szárnyra. A szalonkák tova',  cankók egy kép erejéig még leszálltak.

Élőhely...

Réti cankó (Tringa glareola)

Hazafelé menet legalább 7 mezei pacsirtát reptettem még meg, miközben végigtrappolt előttem 1 mezei nyúl. Kisebb riadalmat okozott még 1, mellőlem felreppenő fürj. 2 egerészölyvet nézegettem még, az egyik közelebb a másik elég magasan körözött felettem. Búcsúzóul legalább 150 füsti és molnárfecske fogadott, ők is készülnek már az útra...

Egerészölyv (Buteo buteo)