2013. július 2., kedd

Szélmező

2013. 06. 29. 

Szélmező

A Mezőlak-Nemesgörzsöny-Nagyacsád által közrefogott, a Marcaltól K-re eső terület neve. A Mezőlaki Horgász Egyesület kezelése alatt áll két nagyobb, és pár kisebb horgásztó, de a környék érintetlensége miatt a Pápai körzet egyik leg-vadregényesebb tája. Szombat délután kibicikliztünk Zsófival a környékre körülnézni.
Acsádról viszonylag könnyen el lehet jutni a tavakhoz, ám a két nagyobb tavon több horgász lógatta a botot. Ez megszokottnak mondható, így ezen a részen viszonylag kevés madár mozgott. Csupán pár szürke gém repült keresztül, búbos vöcsök terelgette a fiókáját. A facölöpök, melyek kilátszottak a vízből, kitűnő célt szolgálnak a sirályok számára: kb. 13 dankasirály, és 1 küszvágó csér figyelte a vizet a rögtönzött magaslatról.

Dankasirályok (Larus ridibundus)
előtérben: 
Küszvágó csér (Sterna hirundo)

A madármegfigyeléshez az É-i, nádas-gyékényes mocsarat választottuk. Egy kisebb akadály ugyan kerekedett; az út picit fel volt ázva az átfolyó víz miatt, de ezt sikeresen leküzdve haladtunk a cél felé. Egy öreg nyárfa, rajta egy lessel.
Felmászva jól ráláttunk a már növényzet uralta tóra.
Átrepült 3 vörös gém, 1 barna rétihéja tojó, több nádi sármány mozgott a nádasban, a távoli száraz fára egy kárókatona szállt le, majd távozott is.
Vörös gém (Ardea purpurea)

Kárókatona (Phalacrocorax carbo)

Az időt még kicsit elhúzva a hazaindulás előtt, elnéztünk a tőzegbánya-részhez is.
Itt ma is bányásszák a tőzeget, így három tó alakult ki nyílt vízfelülettel. A parton összehordott földkupac tökéletes kilátópontnak bizonyult, így a napsütést kihasználva végig pásztáztuk a vizet és az eget is.


Nem hiába!
A közeli bányatavon 2 szárcsa a 4 fiókájával úszkált, közelebbről megnézve egy vadgerle párt reptettem meg, a szárcsák a sűrűbe bújtak, de a hattyúfotó legalább sikerült.
Itt is hangoskodtak a nádszegélyekben a cserregő és foltos nádiposzáták, az út menti aranyvesszősben tövisszúró gébics vadászgatott, egy nagy kócsag repült a horgásztavak irányába.
Felettünk egy vörös vércse hím húzott át.
Egy kb. 45 perces bámészkodás után indulóra fogtuk a dolgot.
Az első pár méter megtétele közben a szemem megakadt a magasban termikező fekete gólyán.
Egyszerre lepattantam a kerékpárról, fel az előttem magasodó "hegyre", kattogott a fényképező:

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Vörös vércse (Falco tinnunculus) 

Fekete gólya (Ciconia nigra)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése