Kirándulás I.

2013. 07. 25.

Gyurgyalagok

A nyári munka miatt többször dolgoztunk Nemesszalókon, ahol az erdőt járva - számomra eddig ismeretlen helyről - gyurgyalagok (Merops apiaster) jelentek meg. Pici érdeklődés, és a buszról való lehetséges élőhely megfigyelés aztán meghozta az eredményét: a falu közelében egy homokfalat fedeztem fel, körülötte repkedő gyurgyalagokkal.
Így mindenképpen fel kellett keresni a helyet; mind megfigyelés, mind fotózás szempontjából.
A csütörtöki nap a túrázásé lett.
Nagybátyámat elhívva - megosztva az élményeket, és természetesen a társaság sem elhanyagolható - felkerestük a terepet.
Egy közel 100 m hosszúságú, 3 m magas homokfal, előterében egy tisztás, a környéken egy akácerdő, ill. szántóföldek. Kitűnő élőhely!

Közel 30 madár repkedett a légtérben, bőszen hordva az elcsípett rovarokat a még ki nem repült fiókáknak az üreg mélyébe.

A zsákmány mindenféle repülő rovar, általában szitakötők, lepkék, darazsak, és a méhészek bánatára méhek is.:

A sikeres vadászat után a madarak felkeresnek egy alkalmas ülő-ágat, ahol a darazsat megszabadítva a fullánkjától (erős, már-már harkály kopácsolásra emlékeztető csattanások, a madarak a faághoz csapkodják a rovarokat, többek között az erős kitinpáncél felpuhítása érdekében is).
Ilyenkor tényleg jó szolgálatot tesznek az elszáradt ágak; ahogy nekik, úgy nekem is...

Ezek a gyors reptű madarak gyakran siklanak, kiváló alkalmat nyújtva a fotózáshoz:

Pár sziluett-kép:

 

Természetesen a hosszas (kb. 1-1,5 órás) várakozás alatt elfárad az ember keze, az ég felé történő kép-kattintgatás közben. A változatosság kedvéért a talajra is figyeltem:

Vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca)

A nézelődés után folytattuk utunkat, a cél a Nórápi-halastó; de ez majd később...
Kibújva az akácok takarása alól, így búcsúztunk: