Ragadozós nap

2014. 12. 19.

Kis sólyom tojó

Péter meghívására sikerült kiülni az általa tervezett és kivitelezett ragadozómadár-fotós lesbe. Korán, még a sötétség leple alatt elfoglaltuk a helyünket a lesben, vártuk a madarak érkezését. Csodás fényekben pompázott a környék, az élővilággal sem lehetett gondunk: átrepült 2 rétisas, 1 karvaly, 2 kékes rétihéja, 1 vörös vércse. Körülöttünk kismadarak forgolódtak: 3 léprigó. 3 süvöltő, 1 ökörszem, kék és széncinegék.
Azonban az igazi célt sajnos nem tudtuk elérni; egy madár sem szállt be a kitett csalira. Szóval úgy döntöttünk átkocsikázunk Nemesszalókra, pontosabban egy, a falu közeli lucernatáblára. Rengeteg egerészölyv kuporgott a földön, nem beszélve a táblát szegélyező fákon ülőkről.
De a bejegyzésem főtémája, lényege: Kis sólyom (Falco columbarius) 

Egy tojó tartózkodik már egy ideje ezen a területen, Péter már többször megfigyelte.
Néhány szó a madárról:
Európa legkisebb sólyma főleg az északi mocsaras területek nyír-, és fűzzónáiban költ; hozzánk telenként érkezik, rendszeres, de ritka téli madárvendégként van számon tartva. Elsősorban énekesmadarakra vadászik, de pocok-gradációs években, és természetesen máskor is előszeretettel fogyasztja a szőrmés rágcsálókat.
Az ivarok könnyen elkülöníthetőek: a tojó nagyobb, színezetében a barna dominál. A felsőteste barnásszürke; a mell sárgásfehér széles sötét csíkokkal. A hím kb. 2/3-a a tojónak színes tollazata messziről elárulja: felsőteste kékesszürke, a mell rozsda-sárga, vékony sötét csíkokkal.
A megfigyelt példány elég bizalmasnak bizonyult, többször is közel engedett minket. Végignézhettük gyors, lendületes, földhöz közeli siklássokkal tarkított -sikertelen- vadászatait. A remek fények miatt bőszen kihasználtuk a lehetőséget, áhítattal csodáltuk, és természetesen fotóztuk a madarat...