Marcal-medencei madárvédelem
A húsvét mindig jó időpont egy kis közös madarászathoz. Így Angival, Petivel, Attilával és Gáborral összebeszélve lementünk a medencébe'. A délelőtti órákban a fő projekten dolgoztunk, ami a környék vércseládáinak a megszaporítása. Eszerint, Petiék már több ládát is kihelyeztek a területen, na ezt az elképzelést bővítettük további 8 láda kihelyezésével.
Természetesen ilyenkor a környékre is figyelgetünk.
A reggeli kezdésekben nagyon szeretem a korai hajnalokat, ködfoszlányokat, napfelkeltéket. Ilyenkor más a környék. A legelőkön őzek legelésznek; a vizesebb részeken szárnyas jószágok jönnek-mennek. Ha ezeket a fajokat kellene össze foglalnom, akkor a cankókkal kezdeném. Legelőször rögtön egy ritkább fajjal: sikerült megfigyelni 1 tavi cankót. Nászrepülő piroslábú cankók, élelem után keresgélő erdei és réti cankók társaságában. A bíbicek örökös hozzátartozói a medencének, ugyanúgy mint a sárszalonkák. Itt-ott vízicsibék prütty'ögnek a sásosban, néha felrebben a guvat.
A magasabb térszíneken nádi és mezei énekesek hallatják hangjukat. A bokrokon sordélyok, sárga billegetők, cigánycsukok üldögélnek, esetleg elcsíp az ember a távcsövével egy fehér csillagos kékbegyet. Természetesen a nádi és réti tücsökmadarak, a nádiposzáták, a nádi sármányok megadják az alapot; a vokalistáknak pedig a vöröshasú unkák felelnek meg.
Ezek után a légtér még a potenciális megfigyelőtér. Ragadozó madarak. A vörös vércsék mindenhol jelen vannak (remélhetőleg a ládáknak köszönhetően még jobban elfoglalják a medencét). Továbbá a barna rétihéják fészkelő párjai, a levegőben keringő egerészölyvek, 1 áthúzó kabasólyom, 1 héja szórakoztatott minket.
A nap végére már az őzbakokra is figyelgettünk. Próbáltuk megbecsülni korukat, agancsuknak súlyát. Láttunk pár érdekeset, élmény volt nézelődni. Ezzel a bakkal búcsúzom, aki próbált megtámadni minket'...
Természetesen ilyenkor a környékre is figyelgetünk.
A reggeli kezdésekben nagyon szeretem a korai hajnalokat, ködfoszlányokat, napfelkeltéket. Ilyenkor más a környék. A legelőkön őzek legelésznek; a vizesebb részeken szárnyas jószágok jönnek-mennek. Ha ezeket a fajokat kellene össze foglalnom, akkor a cankókkal kezdeném. Legelőször rögtön egy ritkább fajjal: sikerült megfigyelni 1 tavi cankót. Nászrepülő piroslábú cankók, élelem után keresgélő erdei és réti cankók társaságában. A bíbicek örökös hozzátartozói a medencének, ugyanúgy mint a sárszalonkák. Itt-ott vízicsibék prütty'ögnek a sásosban, néha felrebben a guvat.
A magasabb térszíneken nádi és mezei énekesek hallatják hangjukat. A bokrokon sordélyok, sárga billegetők, cigánycsukok üldögélnek, esetleg elcsíp az ember a távcsövével egy fehér csillagos kékbegyet. Természetesen a nádi és réti tücsökmadarak, a nádiposzáták, a nádi sármányok megadják az alapot; a vokalistáknak pedig a vöröshasú unkák felelnek meg.
Ezek után a légtér még a potenciális megfigyelőtér. Ragadozó madarak. A vörös vércsék mindenhol jelen vannak (remélhetőleg a ládáknak köszönhetően még jobban elfoglalják a medencét). Továbbá a barna rétihéják fészkelő párjai, a levegőben keringő egerészölyvek, 1 áthúzó kabasólyom, 1 héja szórakoztatott minket.
Tavi cankó (Tringa stagnatilis)
A nap végére már az őzbakokra is figyelgettünk. Próbáltuk megbecsülni korukat, agancsuknak súlyát. Láttunk pár érdekeset, élmény volt nézelődni. Ezzel a bakkal búcsúzom, aki próbált megtámadni minket'...
Őz bak (Capreolus capreolus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése