Nagyacsád

2014. 04. 18.

A Takácsi-úton

A Séd környékét már alaposan kiismertem az elmúlt napokban. Gondoltam egyet, és a pénteki napot egy kis sétával szerettem volna lezárni. Egy kedves területet, a Nagyacsád mögötti mzg.-i részeket néztem ki magamnak, hisz elég régen sétáltam már errefelé.
Szóval elindultam a "Takácsi úton" K-nek. A légtérben 1 egerészölyv rótta folyamatos köreit, pár tucat dolmányos, ill. vetési varjú társaságában. Az árokból kimeredező fákon, bokrokon, kisebb madarak ugrándoztak, énekeltek. Már bőszen szólnak a fülemülék, barátposzáták, hallani lehet a citromsármányok elnyújtott strófáit. 

Citromsármány (Emberiza citrinella)

19 óra magasságában felültem a szokásos megfigyelőhelyemre. A magaslesről igazán jól lehet látni a környéket, mind a közeli kisebb "Ligetet", és ugyanúgy a környező repce-, búza-, kukorica táblákat. Elmélkedésem közepette 2 örvös galamb húzott át a falu irányába; örömömre 1 füsti fecske vadásztudományában gyönyörködhettem.
Végül csilpcsalpfüzike-ének közepette leszálltam a lesről, ezzel rögtön megriasztva egy, a nádasban heverésző őzet:

Őzbak (Capreolus capreolus)

A hazafelé vezető gyaloglás közben még utoljára kiélveztem a legszebb pompájában díszlő határt...