Utolsó nyári napokon II.

2013. 08. 14.

Szélmező

Egy régebbi bejegyzésemmel már találkozhattatok, melynek ugyanez a helyszíne. Most búcsúzásképpen, és a sikertelen gyurgyalag-telep felkeresése miatt átnéztem a területre. Nagyacsád felől egy poros, túl jónak nem mondható úton gurultam keresztül. Így azért rövidebb, mintha körbe kellene autókázni Mezőlakot!
Szóval a tagúton megérkeztem a legnagyobb halastó mellé. Sajnos elég sok horgász tartózkodott a stégeken, így erről tóról a madarak teljesen eltűntek. É-nak fordultam, míg elértem a kitermelés alatt álló tőzegtavakat. A kocsit hátrahagyva körülnéztem kicsit. A két tó nyílt víztükrén összesen 6 szárcsa tartózkodott, a nádszegélyekben hangosan repdestek a nádiposzáták. A kisebb nádszigetek mellett tőkés, és csörgő récék pihentek; melyeket sajnos sikeresen felriasztottam, mikor felmásztam az egyik tőzeg-kupacra.
Innen még felfedezhető volt, a távolabb repkedő gyurgyalagok jellegzetes hangja, majd maguk a madarak is, kb. 22 pld. számoltam össze.

Szárcsa (Fulica atra)

Csörgő réce (Anas crecca)

Ezután már hiába kémleltem a tavak környezetét, több faj - 2 vörös gémen kívül - nem igen látogatott meg. Visszafordultam. A több kialakított peca-hely mellett végigvezetve, úgy döntöttem, a két nagyobb horgásztó közötti gáton teszek még egy rövid kitérőt.
A sűrű nádban, a környező kisebb-nagyobb gyékényesben több kismadár mozgott, de a szemem elé csupán egy barátposzáta, és 2 kékcinege került.
Megcéloztam az egyik kiépített, biztonságosnak tűnő fa-stéget; kilopództam rajta. A kis belső tavon egy bütykös hattyú pár úszkált, gyönyörű látványt nyújtottak a napsütésben. Azonban a figyelmem inkább a partot szegélyező fűzfára koncentrálódott: egy elég furcsa kinézetű, gémnek tűnő madár gubbasztott rajta. Akkor még nem tudtam pontosan, hogy mi felé; de történetesen' egy fiatal bakcsó volt.

Bakcsó juv. (Nycticorax nycticorax)

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Kifelé ballagva azon gondolkodtam, mikor tudok visszajönni ismételten madarászni-, vagy csak egyszerűen egy jót nézelődni erre a környékre - ide természetesen beletartoznak mindazok a területek, melyeket majdnem minden-egyes hétvégén felkerestem; közel 5-6 éven keresztül.

Bár az itt szerzett tapasztalatok, "A természettől kapott élményajándékok egy-egy momentuma." (ahogy Széchenyi Zsigmond írja); mind hozzájárultak ehhez a vidékhez.
Szóval ezekkel a gondolatokkal, és a függőcinegék bájos kis fészkeinek emlékével fordultam az autó irányába...