Egy belvízfolt margójára

A gólyás felmérés közben egy, Szélmező melletti belvízfoltnál nézelődtünk, csupán az autó mellől, spketívvel. A marhalegelőként használt Marcal-rét egyik mélyebben fekvő pontja feltelt csapadékvízzel, mely már több hónapja kitart - hála a nyári záporoknak, zivataroknak. Eme vizes élőhely szép számban vonz magához szárnyas jószágokat.
6 kis kárókatona szárítkozott az egyik kidőlt, lombtalan fűzfa ágain. 1 törpegém suhant át felettünk, nádfalból-nádfalba tartott: itt rejtőzik. Nagy kócsagok, szürke gémek és vörös gémek szép számmal leselkedtek a fűben, zsákmányra vártak. Ezek a gázlómadarak veszélyes jószágok', hegyes, erős csőrükkel sok élőlény félhet tőlük. Egy nagy csapat, 19 fős fehér gólya banda' téblábolt a környéken. Köztük egy fekete gyűrűs, feltehetőleg szlovák (?) gyűrűs egyed is akadt, de sajnos a gyűrű pontos leolvasása nem sikerült. Egyszer csak tovább szálltak. A legjobb faj aznap 1 kanalasgém lett. A Dunántúlra nem túl jellemző madár megörvendeztetett minket Nikivel. A legnagyobb példányszámban a nyári ludak voltak. Legalább 150 egyedet számláltunk. Szélmezőn költő szárnyasok, melyek közül egy egyed nyakgyűrűt is visel: HJ55. Öreg példány, helyben jelölte egy távolabbi madarász. Legalább van gyűrűzve példány itt is, bár örültünk volna ha...
Egerészölyv, barna rétihéja. Több példány is körözött a lekaszált kaszálók és learatott gabona tarlók felett. Vetési varjak keresgéltek még a belvízfolt körül. Vagy a pápai Várkert, vagy az ihászi nemes nyáras fészkelő madarai. De térjünk rá az apróbb, hosszabb' lábú limikólákra. A sekély víznek köszönhetően cankók színes palettája mutatkozott meg. Párommal az alábbi fajokat figyeltük meg: 30 bíbic, 30 réti cankó, 30 erdei cankó, 15 gólyatöcs (köztük 4 juvenilis példány, mely a faj szélmezei sikeres költését bizonyítja), 1 füstös cankó, 3 nagy póling, 1 szürke cankó, 10 pajzsos cankó, 5 sárszalonka.

És ezen történések csupán 1 óra nézelődés eredményei.
Jó volt madarászni egyet!