Marcal-medencében
Egész napos madarászatot terveztem, melyet sikeresen el is könyvelhetek, így utólag. A program eredményességéhez hozzájárult a tavaszias időjárás, a fagyok korábbi megléte (könnyen közlekedhettem, még olyan helyeken is, ahová a vizek miatt képtelenség enyhébb időben behatolni).
Szóval Nagypirittől kezdve Adorjánházáig néztem körül, figyelve a területek változatosságát; nem is beszélve a madarakról.
Szóval Nagypirittől kezdve Adorjánházáig néztem körül, figyelve a területek változatosságát; nem is beszélve a madarakról.
Az enyhe télnek köszönhetően nem túl sok vadliba érkezett meg hozzánk az É-i területekről. Persze így utólag nem panaszkodhatom, mivel a nap folyamán több mint 3000 vadludat sikerült hosszabb-rövidebb ideig megfigyelnem. Általánosan elmondható a libák 50% nagy lilik, 40% vetési lúd és 10% nyári lúd. Főleg átrepülő (Somló-Celldömölk irányú) csapatokat figyeltem meg, de szerencsémre kerültek azért földön táplálkozó egyedek is a távcsövem elé.
Különös élményt jelentett; amikor egy magaslesen üldögéltem, mind jobbról, mind balról egy-egy kukoricatarló között. A semmiből egyszer csak megjelent egy kisebb vetési lúd csapat. Szerencsémre nem vettek észre, így a landolás előtti köröket viszonylag közel hozzám rótták:
Vetési lúd (Anser fabalis)
Nyári lúd (Anser anser)
Természetesen a libák mellett egyéb téli madár(-vendég) is megmutatta magát. Mindig nagy örömmel hallgatom, figyelem meg a kismadarakat; valamiért közel állnak hozzám. Utam során több mezei veréb-bandával futottam össze, egy-egy megmaradt napraforgó táblán tengelic-zöldike-kenderike csapatok keresgéltek. A feketerigók mellett egy téli vendég, a fenyőrigó is sokszor a szemem éle került. Elég nagy, több százas csapatokban kutatnak élelem és víz után a medencében.
A gázlómadarak itt-ott tűntek csak fel. Ebben az évszakban főleg pockoznak', így tarlókon könnyű összeakadni a nagy kócsagokkal és szürke gémekkel. Sikerült lencsevégre kapnom 6 bíbicet; nem tudom áttelelő, vagy éppen korán érkező limikólák-e. A tocsogós részeken 1 sárszalonka reppent fel, több ilyenfajta madárra számítottam, de véglis nekik sincs még itt az idejük...
Mezei veréb (Passer montanus)
Szürke gém (Ardea cinerea)
Bíbic (Vallenus vallenus)
A ragadozók is felkerültek a listára. Túlságosan nem találkoztam a medence területén sok húsfogyasztó' madárral, de azért volt rá példa. Egerészölyvek, 2 karvaly, 4 kékes rétihéja, 1 vörös vércse és 1 nagy őrgébics akadt aznap elém.
Vörös vércse hím (Falco tinnunculus)
Kékes rétihéja tojó (Circus cyaneus)
Medencei hangulat...
A Marcal-völgy bejárása után (közben) akadtak külsős helyszínek is, melyeket meglátogattam, vagy csak egyszerűen útba ejtettem.
A Csögléről kifelé vezető úton kb. 25 búbos pacsirtára lettem figyelmes. Általánosan megtalálhatók télen az utak, tanyák, vagy egyszerűen az állatok környékén. Az ok egyszerű: keresik a hó-mentes területeket, ahol táplálkozni tudnak.
Búbos pacsirta (Galerida cristata)
Nemesszalók környékén van egy nagy lucernaföld. Télen kitűnő megfigyelőpont, mivel a lekaszált lucernán elég sok a ragadozómadár. Mindig meg szoktunk állni itt, hátha kiszúr az ember valamilyen érdekesebb madarat. Aznap ez sajnos nem sikerült. "Csupán" 20 egerészölyv és 1 vörös vércse vadászgatott a táblán.
Vörös vércse (Falco tinnunculus)
Utolsó állomásom a Kispodárpusztai-halastó. A víz felszínének még kb. 80%-a jég alatt van, így a megmaradt felületre összpontosult a madarak jelenléte. Sajnos nem voltam elég szemfüles', így nem sikerült lefényképeznem a tavon megpihenő 11 nagy liliket, 3 nyári ludat és 2 bütykös hattyút. Szárnyra kaptak és távoztak. A récék több kört tettek, amíg megnyugodtak.
Egyszóval remek napot zárhattam, kellett már az a kis kiruccanás, km-en át tartó gyaloglás. Az élmények ismét bővültek, tapasztalatok szerzése megvolt; várom már a következő szabadnapot!
A végére meg egy kis giccs', búcsúzásképp:
Tőkés réce (Anas platyrhynchos)
A végére meg egy kis giccs', búcsúzásképp:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése