Nagyacsádon

2016. 01. 30.

A falu K-i részein

Bő 2 órás sétálásra, körül nézésre indultam. A vasútig szerettem volna körbejárni a vidéket, megnézni mik változtak mostanában. Persze a fényképezőgép a vállamon, a távcső a nyakamban.
A "Cigány útnak" indultam. 1 egerészölyv gubbasztott az egyik nyárfán, a szokásos madár. A tagúton 1 búbos pacsirta rohangált előttem, mindeközben a kismadarakat 1 tojó karvaly abajgatta', eredménytelenül.

Búbos pacsirta (Galerida cristata)

A "Jégverem út" környékén kék és széncinegék forgolódtak a nádszálakon, továbbá átrepült a "Kaszáló" felett 2 kékes rétihéja, egy hím és egy tojó. Fenyőrigó csapatok repkedtek ide-oda, 3 nagy kócsag keresgélt a repcében.
Meglepetésemre egy "T"-fát találtam a réten, ezek szerint van -más- madárbarát is a környéken.

Fenyőrigó (Turdus pilaris)

"Kisacsád". Elléggé ledegradálódott a terület. Falopásokra utaló jelek, szemétkupacok, leromlott gyurgyalag-partfal, stb. Szóval tanulságos a történet, mindig változhatnak a dolgok. Emellett meglepetésre is akadtam. Az egyik csalitos szélén egy narancsepret (osszázsnarancs) találtam. Ismerem a történetet, hogy egykor "Kisacsádon" parasztházak, kocsma, vasútállomás is volt; de mára csupán néhány macskakő, tégla-darab, nagyobb fa őrzi ezeket a nyomokat. Ismét egy bizonyíték: É-Amerikában honos, ültetett porták dísznövénye:

 

Narancseper (Maclura pomifera)

Ezek után hazafelé vettem az irányt. Lényegesebb dolog nem is mutatkozott meg, ezért csak élveztem a sétát a lemenő Napkorong-felé tartva...

Sárba rajzolt jégvirág'...