2014. 01. 29.
Behavazódva
Reggel megérkezve a mamához már tudtam a
programot: havas fotózás. A délutáni verőfényes napsütésben nekirugaszkodtam a
múltkori területnek. „Takácsi út”, Magasles, „Jégverem út”, „Fügyész”.
A ház mögötti akácosból kiérve, varjú károgásban, feketerigó-riasztásban született az első kép.
A környék egyik legnagyobb nyárfáját elérve,
ismételten cinke-fotózás következett. Ezek a kis kék madarak igazán nem okoznak
csalódást. Bármerre járjon is az ember, mindig beleakadhat kék cinegékbe. Nem túl félősek, így hát igazi fotóalanyok’:
A ház mögötti akácosból kiérve, varjú károgásban, feketerigó-riasztásban született az első kép.
Egerészölyv (Buteo buteo)
A szokásos tagúton végigbaktatva
bámészkodtam. Az árkokból kimagasodó akácfákon egy kisebb madár repkedett.
Távcsövezés, fényképezés; de ezek inkább az azonosítást szolgálták: 1 réti
pityer.
Ugyancsak itt, 2 rigó repdesett előttem fáról-fára. Először kicsit
bizonytalanul méricskéltem őket, aztán megnyugtattam magam: máshol is láttak
már idén korai énekes rigókat.
Énekes rigó (Turdus philomelos)
Kék cinege (Cyanistes caeruleus)
A magasles irányába haladva a múltkori őzcsapatba botlottam. Sajnos most kevésbé
volt ideális a távolság a közelebbi „ismerkedésre”. Maradtak a verebek…
Mezei veréb (Passer montanus)
A
most már véghezvitt magaslati’ teázás után rövidítettem egy kicsit.
Keresztülvágtam a vetésen a „Jégverem út” irányába. Az erdősáv fölött 3 szarka
repült keresztül, a szokásos szajkó, ill. a 2 egerészölyv is megmutatkozott. A
nagyobb kiterjedésű rétre egy kékes rétihéja hím szállt le. Azonban most nem az
ég felé emeltem az objektívet…
A
vízelvezető árok mellett végigbaktatva nyomokra lettem figyelmes a hóban.
Lassan körbe távcsöveztem a szántást, de semmit sem láttam. Pár lépés után egy
4 egyedet számláló mezei pacsirta raj tett egy kört a fejem felett. Szintén
korai találkozás. De ez a természet; egész határtalan, lélegző, élő mindenség…
Mezei pacsirta (Aluda arvensis)
Egy csepp... 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése