Őszi szántók

2013. 10. 18.

Őszi szántókon

Péntek délután kisétáltam a Nagyacsádhoz közeli, már-már a falu határán lévő patakhoz, a Kis-Sédhez. A rövidítés, és persze a természetjárás érdekében sosem a falun keresztül közlekedem. Így hát maradt a határ, a szántóföldek.
Átvágva pár kisebb réten, fel-felreptetve pár fácántyúkot, -kakast; fokozatosan haladtam a célom felé: egy nádas-gazos területere. Természetesen figyelve a többi madárra is.

A kukoricások mellett elhaladva gyakran figyelmes lettem egy felerősödő hangra: "citt-citt-itt". Odafigyelve kisebb madarak szálltak fel a száradó kukorica-szárak közül. Kb. 10-15ös csapatok lehettek, sajnos jó kép nem sikerült róluk; csak olyan, hogy beazonosíthassam a repkedő társaságot. Réti pityerek.
Emellett más repkedő madárra is fel figyeltem. A károgás messziről elárulta:

Dolmányos varjú (Corvus corone cornix)

Tovább ballagva  a magasles felé, a csöndet megtörték a felettem áthúzó citromsármányok elfojtott éneke, a seregélyek suhogó szárny-verdesései. Gyakran felnézve a magasba, furcsa árnyak-sziluettek akadtak a távcső látóterébe. Kb. 23 példányból álló (utólag Péter barátom pontos határozásából beigazolódott) egerészölyv csapat termikelt a légtérben. Érdekes látványt nyújtottak - különösen úgy, hogy először láttam ilyen természeti csodát - a vándorló ragadozók...

Egerészölyv (Buteo buteo)

Megérkezve az őszi erdő ölelte magasleshez, magával ragadja az embert a beköszöntő ősz hangulata...