Halastavi élet II.

2014. 03. 09.

Mihályháza

A nap folytatásában megkörnyékeztem a tőzegtavakat. Bizakodva sétáltam egyet, hátha nagyobb madármozgás van a területen mint a Nórápi halastónál. A vízszint itt is elég magas volt, mint ahogyan az előző tavon tapasztaltam. Sajnos a lúdalakúak itt sem kerültek utamba, a madárfaunát 3 kárókatona, 4 nagy kócsag, illetve 8 szürke gém alkotta.

Nagy kócsag (Egretta alba)

A nehéz szárny-csapásokkal tovaszálló gémek után a Bittvához ballagtam. A patakmeder szépen ki volt tisztítva, így egybefüggő nyílt vízfelületet alkotott. Lépteimre egy tőkés réce pár rebbent fel. Már párba álltak a rucák. Sajnos nem tudtam kihasználni a jó fényviszonyokat; túl figyelmesek...

Tőkés réce gácsér (Anas platyrhynchos)

A récék szárcsilingelése közepette az egyik legkisebb ragadozó madarunkat figyeltem meg. Ez a gyakori téli vendég északról érkezik hozzánk telelni; így viszonylag gyakran találkozhatunk vele a mzg.-i területeket szegélyező bozótosoknál. A három gébicsfaj közül a kis őrgébics és a tövisszúró gébics tőlünk továbbállnak telelőhelyeikre. Így mindenki számára bizonyos hogy téli gébicsvendégünk  a Nagy őrgébics (Lanius excubitor).

Ezután a kisebb kitérő után visszaindultam az autóhoz. A tavak környezetében is észrevehető már az igazi tavasz. A telet átvészelő nád-, gyékényszálak megfakultak; a fűzfák már zöldellnek.

Fehér fűz (Salix alba)

A nap zárásaként a tőzegtavak melletti tocsogós rétre vetettem még egy pillantást. Ezen a területen kb. egy tucat szürke gém és legalább kétszer ennyi nagy kócsag kereste táplálékát. A lemenő nap utolsó fénysugara beragyogta a vidéket, azonban a madarak nyugati elhelyezkedése miatt a képek nem sikerültek kellően. A hangulat megőrzése végett néhány  sziluettkép készült a távolban pihenő őzekről...