2024. május 29., szerda

Szélmező környékén

2024. április 29.

Szélmező környékén,
avagy Nagyacsád-Nemesgörzsöny-Békás háromszögben

A címben talán jól leírtam az útvonalat. Késő délután indultam és elhagyva Nagyacsádot egyből le is kellett húzódnom az útról. Az egyik belvízfolton 1 daru keresgélt. Pár perc megfigyelés és kattintás után fel is rebbent, Szélmezőnek tartva. Gondoltam jó helyre megy, talán itt is kisül valamiféle daru-élőhely. Érdekességként még 1 kis kócsagot említek meg, mely szintén ugyanabban a mélyedésben keresgélt.

daru

Szóval folytattam az utam a Marcalra. A Nemesgörzsöny feletti kiöntésre. A víz még tartja magát, ugyan a tavaszi mennyisége kb. a felére fogyott. 13 bütykös hattyú, sok tőkés réce és 2 kanalas réce úszkált a mélyebb vízben. De meg kellett szakítanom a spektívezésem. Egy daru siklott be Szélmező irányából. Tőlem távol landolt, majd az ott töltött 1,5 óra alatt pihent az egyik vízállásban. Egészséges madárnak tűnt, feltételezem egy átnyaraló példányról lehet szó. De térjünk vissza a spektív látómezejébe: 3 gólyatöcs, 2 kis lile, 50-nél több bíbic, ~30 réti cankó, 1 piroslábú cankó és 11 füstös cankó ácsorgott a sekélyesben. Ha a spektívet a keresőtávcsőre cseréltem az eget fürkésztem: 2 fehér gólya siklott be, ellenkező irányba 1 öreg rétisas haladt. Barna rétihéják és egerészölyvek keringtek itt-ott, 2 hamvas rétihéja is feltűnt, a Marcal mentén északi irányba vonultak. 1 karvaly és 2 vörös vércse került még elő.
Tovább indultam Szélmező irányába.

bíbic

bütykös hattyú

fehér gólya

tőkés réce

daru

füstös cankó

öreg rétisas

hím barna rétihéja

tojó hamvas rétihéja

egerészölyv

kanalas réce

hím vörös vércse

A felújított külterületi utakon haladva egy kisebb belvízfolt mellett haladtam el. 2 bütykös hattyú, 2 kanalas réce, 3 szürke cankó és 20 pajzsoscankó került megfigyelésre.
Megérkeztem a szélmezei tavakhoz. Itt búbos vöcsök, pár cigányréce és 1-1 böjti és üstökös réce ringatózott a hullámokon. Kakukkok és vadgerlék repültek tova, gyurgyalagok hangját hozta a déli szél. A szántóföldeken fácánok keresgéltek, mezei pacsirták reppentek fel a mezsgyékről. A bokrokon citromsármányok, tengelicek, kenderikék és cigánycsukok énekeltek. A nádasokban más hangok gazdáit lehetett felfedezni: nádi tücsökmadarat, nádirigót, nádi sármányt. A horgásztavak egyre növekedő nyári lúd családjai is előkerültek, a pelyhes fiókáikat vezető szülők összegyedszáma becslésem szerint legalább 150. Az alkony egy nagyobb belvízfolt mentén ért, itt 1 üstökösgém búcsúztatott. Persze ráláttam és vártam is egy potenciális fészkelőhelyen megjelenő hamvas rétihéját, de ez most elmaradt...

hím cigánycsuk

fácán kakas és tyúkok

pajzsoscankó

böjti réce gácsér és cigányréce pár

gácsér üstökös réce

vadgerle

barna rétihéja sziluett

üstökösgém

2024. május 20., hétfő

Bakonybél vol.23

2024. április 29.

Bakonybéli mindennapok

Agusztin-tanyai erdőtelepítés

kései fagyok eredménye a telepítésben

elegyítés: madárcseresznye

elegyítés: korai juhar

elegyítés: hegyi juhar

kocsánytalan tölgy 4. éves makkvetés;
fagykáros csemeték mellett egy később kihajtott példány

Sötét-árki időszakos vízfolyás

lecsüngő sás

bükksás

egerészölyv;
természetes kártevőírtó az erdősítésekben

a ragadozómadraknak T-fákkal is próbálunk segíteni

hím csicsörke

Tekeres-kút

ökörszem fészek;
a sziklafal és a gyökerek találkozásánál alakította ki jól elrejtett fészkét

2024. május 14., kedd

Alpesi gőték

2024. április 26.

Alpesi gőték a Bakonyban

Érdekes rendszertani csoport tagja, a farkos kétéltűek közé tartozik. Persze a többi gőtéhez hasonlóan. Különlegessége, hogy eme faj a hazánkban egyetlenegy fokozottan védett gőtefaj.
És hogy miért is írok most róla, mert végre találkozhattam vele, hiszen az országos állomány egyik izolált populációja a Bakonyban él. Ennek a populációnak is az egyik legjelentősebb előfordulása a Bakonybéli erdészet működési területén.

De beszéljünk kicsit "nagy könyviesen" a fajról: Az alpesi gőte hazánkban a hűvös, csapadékos területekhez kötődik, főleg az erdei élőhelyeket részesíti előnyben. Ezen erdők főleg bükkösök és gyertyános-tölgyesek. Nászidőszakban tiszta vízű hegyi patakokban, forrásokban, kiöntésekben vagy keréknyomokban kialakult tócsákban él. A párzást és peterakást követően a kifejlett állatok elhagyják a vizet. Ugyanis a szárazföldön kidőlt fák, kövek alatt, vagy odvakban és az avarszőnyegben tanyáznak. Életmódjukra jellemző, hogy március végén, április első felében bújik elő telelőhelyéről és szinte azonnal a petézőhelyekre vonulnak. A párzás a vízben történik. A petéket vízinövényekre, vagy kövekre ragasztja. A lárvák nyár végén alakulnak át, majd elhagyják a vizet. Tápláléka elsősorban vízi rovarokból, lárvákból, csigákból, pókokból áll, melyekre éjjelente vadásznak.

Térjünk rá a bakonyi legfőbb élőhelyére: a Vörös-János-sédre. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal közös élőhelyrekonstrukciót hajtottunk végre az ún. Móricháza környékén. Tudni illik, ez egykoron mesterségesen, az Eszterházyak-által létrehozott erdei kisvasút nyomvonala torlaszolta el az itt keresztülfolyó Vörös-János-sédet, mely mentén kisebb vízállások jöttek létre. A szukcessziós folyamatok megállítását a Nemzeti Park vállalta magára: nádvágóval nyitottak újra szabad vízfelületet. A vízszintszabályozási lehetőség az Erdészet által biztosított, szabályozható zsilippel ellátott csőáteresz szolgája. Az együttműködés az élőhely és nem utolsó sorban az alpesi gőték hosszútávú fenntartását biztosítja.