Bakonybél vol.4

2020. 03. 27.

Bakonybéli mindennapok

Márvány-árok

Erdei kutyatej

Holt faanyag

Kőrispusztulás

Épített feltáróút

Bükk fűrészrönk

Mesterséges vízgyűjtő

Béka petecsomó

Odvas keltike

Mogyorós hólyagfa ikerrügye

Bókoló fogasír

Erdei szélfű 

Judit-forrás

Aranyos veselke

Citromsármány

Vörösbegy

Barátcinege

Kockásliliom

2020. 03. 20.

Mocsári kockásliliom

A kotuliliomnak is nevezett védett vadvirágunk megtalálása és fotózása rég a terveim között szerepelt. Niki ismert egy élőhelyét a Rába-mentén, így összehozta a találkozót.
Magyarországon sajátos az elterjedése: a Dunántúl déli és nyugati részén, az Észak-Alföldön, valamint a Cserehátban, Bükkben és Mátrában találhatók meg populációi. Élőhelye a láp-, és ligeterdők, valamint az ilyen habitatok helyén kialakult mocsár- és láprétek. Fennmaradásának kulcsfontossága a téli többletcsapaték, továbbá a megfelelően kezelt, nedves élőhelykomplex. A faj stratégiájának különlegessége, hogy magjai febráurban csíráznak, majd a fejlődő növények 5 évig nem hoznak virágot. Az 5. évtől folyamatos virágzás és termésérlelés kezdődik, mely akár egyedenként 25 évig is eltarthat. 
Természetvédelmi értéke: 50.000 Ft

Mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris)

A növényfotózást követőn azért madarászkodtunk is kicsit. Rábapatyon. A területet körbespektíveztük csupán, így a távolság miatt képek nem is születtek. Felsorolás szintjén megemlékeznék a látott fajokról: bütykös hattyú, üstökös réce, barátréce, csörgőréce, böjti réce, dankasirály, sztyeppi sirály, kis lile, erdei cankó, pajzsos cankó, piroslábú cankó, bíbic, nagy kócsag, szürke gém, nagy kárókatona.
A bejegyzés végére egy virágportré marad, a kockáslilomos-láprétről, mely faj igazolja azt az állítást, hogy eme láprét is másodlagosan, üde erdőből kialakult (=kialakított) élőhely.

Berki szellőrózsa (Anemona nemorosa)

Szélmező

2020. 03. 14.

Szélmezei nézelődés

Szélmező nevével ellentétben szélcsendes szombattal fogadott. Sok horgász, sok madár. Ha két szószerkezettel kellene jellemeznem a tőzegtavak élővilágát.
A tóvilág madárvilága a tavaszi revír-, fészekfoglalását időszakát éli. Búbos vöcskök, nagy kárókatonák úszkáltak a vízen. Előkerült 2 kis kárókatona, és a "helyi" récefajok: tőkés, üstökös, cigány, csörgő és böjti récék. A nyári ludak már párba álltak, és így, már családi kötelékben repkednek a nádas kisebb-nagyobb öblei között. Az egyik nádfal előtt kiúszott 1 nagy lilik is, azonban eme faj csupán vendég hazánkban. Nagy kócsagok, szürke gémek ácsorognak a kiszáradt fákon; szárcsák, guvatok, vízicsibék prüty'ögnek a nádasban. A levegőben egerészölyvek keringenek, szép számban visszaérkeztek telelő területeikről a barna rétihéják is. A nádas énekesmadarait az állandó vendégek, a barkós és függőcinegék, az ökörszemek és nádi sármányok jelentik. Természetesen kivétel mindig akad, hiszen az első vonulók már itt vannak: fülemülesitkék bujkálnak a vízfelszín közelében lévő nádszálak között. Igazi márciusi hangulat...

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)

Nagy kócsag (Egretta alba)

Egerészölyv (Buteo buteo)

Nyári lúd (Anser anser)

Nagy lilik (Anser albifrons)

Tőkés réce (Anas platyrhynchos)

Barna rétihéja (Circus aeruginosus)

Szárcsa (Fulica atra)

Dankasirály (Larus ridibundus)

Barkóscinege (Panurus biarmicus)

Böjti réce (Anas querquedula)

Seregély (Sturnus vulgaris)