2015. szeptember 27., vasárnap

Tavak Pápa környékén

2015. 09. 20.

,avagy miért nem leszünk/vagyunk twicserek!

A vasárnapi nap végre a madarászatnak volt szentelve. Nem kis várakozással, reményekkel...De egy kis kitekintés rögtön az elején:

  • Twicser = /twicher/ alapvetően egy idegbetegséget jelöl. Ilyen betegségben szenvedett Howard Medhurst brit megfigyelő is, akinek köszönhetően a továbbiakban így nevezték a madármegfigyelés azon ágát, amely a fajvadászatra' szakosodott'. Azaz, az igazi twicser nem jár ki rendszeresen egy-egy területre, hanem infók alpján célzottan látogat meg helyeket, ahol mások ritkaságokat találnak. Célja, csupán a lista-töltés...
  • Remények = Hencz Pétertől kaptuk a forró-drótot, miszerint érdekes, és nem utolsó sorban ritka partimadarakat fotózott Nórápon. Többek között, közel 5 napig tartózkodott 1 vándorpartfutó a területen... Megpróbáltunk twicserkedni...

Szóval Csabival 7.15 körül már kint voltunk Nórápon. Elég borús időnek indult a reggel, a viharos É-i szélről nem is beszélve. De nem is nagyon törődtünk vele, nekiláttunk körbenézni a tavon. Sok tőkés réce, búbos vöcsök, kis vöcsök, szárcsa úszkált a part mentén. A gázlómadarak közül szürke gémek, nagy kócsagok, 1 fiatal fekete gólya és 1 kis kócsag mutatkozott meg. A levegőben 7 dankasirály korzózott, közben-közben társasággal. 4 egerészölyv, 1 karvaly, 1 vörös vércse, 2 barna rétihéja és 1 fiatal kabasólyom vadászgatott a környéken.
Tőkés réce (Anas platyrhynchos)


Szürke gém (Ardea cinerea)

Kis kócsag (Egretta garzetta)

Dankasirály (Larus ridibundus)

Kabasólyom (Falco subbuteo)

Ami a terveket illeti: megindultunk a föveny irányában, ahol Peti fotózott. Kísért minket 2 jégmadár, felrepült 1 sárszalonka; 2 bíbic szállt tova'. De sajnos sehol, semmi. Várakoztunk. A szél csak erősödött, a kedvünk kicsit kezdett ellaposodni. Elhatároztuk átnézünk Kispodárra.
Visszasétáltunk a töltésen. Felettünk sok vetési varjú, dolmányos varjú; kicsit messzebb pár holló és szarka jött-ment. Füsti fecskék vadászgattak a víztükör felett, észrevettünk 2 barázdabillegetőt és 1 cigánycsukot.
Visszaértünk a kocsihoz...
Cigánycsuk (Saxicola rubicola)

Dáka, Kispodárpusztai-víztározó.
Arra  felismerésre kellett jutnunk a szél itt még hevesebben fújt, a madarak még távolabb, és kevesebben tartózkodtak a tavon. Na mindegy is, alaposan körülnéztünk: nem hiába!
Az itt is megfigyelt kis, és búbos vöcskökön túl sikerült kiszúrni 3 feketenyakú vöcsköt. Megörültünk ennek a fajnak, hisz utoljára (és legelőször is) még a Balatonon figyelhettük meg. Pár fajt itt is kiemelnék: kormorán, barátréce, csörgő réce, billegetőcankó, jégmadár.
Jahm egy kép; a hecc kedvéért, hogy ott voltak!
Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis)

A kissé elégedetlen csapatunk elhatározta megnézi, az eddig ismeretlen Lovászpatonai-tavat. Átkocsikáztunk, oda is értünk a tó Ny-i feléhez, amikor első fogadóbizottságunk 1 idős rétisas volt. A tó mellett barna rétihéják, egerészölyvek, vetési varjak, seregélyek portyáztak. A parkolás után alaposabban is megpróbáltunk körbenézni. Sajnos rájöttünk, egy kis kommandózás' nélkül ez nem fog menni. Szóval volt pár épített akadály, melyen át kellett küzdenünk magunkat, de csak-csak összehoztuk. Aztán a végeredmény? Olyan fajok kerültek a szemünk elé, melyeket az ember "ritkán láthat": 2 szárcsa, 1 búbos vöcsök, pár kormorán. Na mindegy is...A nap zárásaként, - és hogy megnyugtassuk lelkiismeretünket - visszanéztünk még egyszer Nórápra. Hátha most szerencsénk lesz azokkal a partfutókkal. Csak hogy közbe jött valami, pontosabban valamik! Mire észbe kaptunk egy nagy csorda tehén, ill. jó pár bivaly állta utunkat.

Várakoztunk kicsi, hátha elkanyarodnak a kiszemelt helytől, de csaknem sikerült nekik. Csabi rábeszélt próbáljunk meg a töltés marha-mentes' oldalán közelebb csúszni, legalább a kérdéses fövenyre nézzünk rá. Hát mi ránéztünk, de minket is lestek:

Szóval gyorsan visszafordultunk. Újabb várakozás következett. A csorda látszólag teli-itta magát, heverésznek a töltés túloldalán. Itt az idő! Osonás-csúszás-mászás... A fövenynél vagyunk. Eredmény: SEMMI!(Szóval ezért adtam ezt a címet a bejegyzésemnek, bármennyire is szerettünk volna rá-twicserni a vándorpartfutóra, nem jött össze.)
Utolsó séta következett, immár a bivalyokat messze elkerülve; belefutva a pásztor 5 leharcolt kutyájába. Sikeresen megúsztuk a találkozást. Az i-re a pontot, azonban egy pozitív dolog jelentette; nevén nevezve az az 1 hegyi billegető, mely elég türelmes volt hozzánk...
Hegyi billegető (Motacilla cinerea)


U.i.: egy lazább verzió, Csabi tollából:
http://www.csabirding.blogspot.hu/2015/09/jubileum.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése