Utolsó nyári napokon I.

2013. 08. 14.

Acsád

Az egyetem megkezdése előtt még úgymond "elbúcsúztam" a Nagyacsádi környékről. A pár szabad napomat még kihasználva, felkerestem az eddig is megfigyelt területeket. A szokásos útvonalon végighaladva, elsétáltam az egyik kedvenc megfigyelőpontomhoz, a "Takácsi-úti" magasleshez.
A meleg, nappali időnek megfelelően kevés fajjal találkoztam a rövid túrám során. A már feltárcsázott' gabonaföldek felett egy egerészölyv vadászgatott; az úton egy mezei nyúl nyargalt keresztül. A sok mezei , és házi veréb mellett, tövisszúró gébicsek bóklásztak a kukorica táblák között. A viszonylag sok kismadáron felbuzdulva, a "Fügyész"-csatorna tőszomszédságában lévő parlag felé indultam. Örömömre, a már többször megfigyelt cigánycsuk pár még a területen tartózkodik; így pár kép erejéig csöndben várakoztam.

Cigánycsuk tojó (Saxicola torquata)

Végig-, s visszabaktatva a tagúton, sajnos semmi különös, illetve fotózható fajjal nem találkoztam; ami esetleg említésre méltó az a két szarka, melyek a kukoricafejeket dézsmálták. Ezen a területen ezt a fajt még nem láttam, első adata nálam.
No meg a növények:

Útszéli imola (Centaurea biebersteinii)                    és                Apácavirág (Nonea pulla)

A "sikertelen" délelőtti kiruccanáson felbuzdulva, du. felkerestem a közeli gyurgyalag telepet. Sejtettem már, hogy kirepültek a fiókák, azonban arra nem gondoltam, hogy nem találom a partfalnál őket. Véglis, 15 perces nézelődés után nádiposzáta cserregésben otthagytam a homokfalat. (Már régebben írtam egy bejegyzést, melyet a gyurgyalagoknak szenteltem, szóval azt hiszem most jött el az ideje: nem sokára megosztásra kerül!) 

A "gépsárkánnyal" vissza döcögtem a "Gula úton", és ismételten a csatorna mellé értem, ahol a csukokat fényképeztem, csak kicsit arrébb, kb. 1 km-nyi távolságra. Itt található a már előző bejegyzésemben említett rét.
Most, - a madár-vonulási időszak elején - nyüzsgött a terület. A magasban füsti, és molnárfecskék vadászgattak; a közeli facsoportból egy egerészölyv repült át; a környező bokrok elszáradt ágain tövisszúrók figyeltek. A rét közepén pedig 3 nagy kócsag keresgélt a fűben. Egy gyors kalkulálás közepette, a kocsival közelebb gurultam, és mivel nem ijedtek meg; immár gyalog továbblopództam a közelükbe. A legközelebbi madarat céloztam meg, amelyet történetesen, már a fényképezőn keresztül méricskéltem...

Nagy kócsag (Egretta alba)

A napot, ill. a kirándulást még nem akartam befejezni, így átnéztem Szélmezőre is...