Augusztusi reggel

2013. 08. 06.

Őzek 

Az előző "korai" kelésem nem hozta meg az elvárt sikert, így újonnan nekirugaszkodtam a Napkeltének! Most már tudatosabban keltem, pakoltam és útnak indultam. 5.15 körül kint ültem a "Takácsi-úti"magaslesen.

De kezeljük pontosan az élménybeszámolót!
Tehát, ismételten az akác-erdőn vágtam keresztül, és egyenesen a pár km-re lévő leshez indultam. Most a korábbi időpont miatt az odavezető út nagy részén semmivel sem találkoztam; csupán pár korán kelő, lassú reptű varjú károgása törte meg a hajnal csendjét.
Így hát ebben a bejegyzésben a madarak elmaradnak, az európai őz (Capreolus capreolus) lesz a főszereplő.
Ballagva a kiszemelt cél felé, már javában kint tartózkodtak a vadak. Összesen mintegy 5 őzet láttam, természetesen szétszóródva, ill. párokba állva.
A tagút két oldalát nádas-bokros árokpartok szegélyezik; melyek néha kitűnő takarást - de esetenként hatalmas hátrányt: válaszfalat, zörgős becserkészést nyújtanak.
A nap első őz-fotója így picit távolról esett, de legalább egy bak szerepel rajta:

Ismételten nekiindultam a lesnek, hiszen a reggeli derengés előtt még fel kell ülnöm rá, hogy megfelelő képet készíthessek. Felültem és csak bámészkodtam. Beállítottam a fényképezőt, állványra szereltem, kezembe vettem a távcsövet, és élveztem a reggeli természetet...

A Napkeltével a környék is megélénkült. Fácánok hangoskodtak a távolban, a les melletti fűzfaágakon kék cinegék keresgéltek, a kukoricát közben meg-meglepték a seregélycsapatok.
A madarakkal ellentétben azonban, ilyenkor az emlősök - nyulak, őzek - félrehúzódnak. A világosság ugyanis meleget is hoz, ilyenkor jobb egy árnyékos helyen (kukorica-sűrű, erdőszegély, bozótos) csendes pihenőbe fogni.
Ahogyan előttem látcsöveztem a learatott búzaföldet, két őzre lettem figyelmes. Egy suta és egy bak volt. (Augusztus legelején Domonkos és Lőrinc napja közt, mikor a szerelem bolondja még a legravaszabb, legóvatosabb agglegény-bakot is napvilágra hozza, a legkönnyebb a cserkészés.)
Ezen felbuzdulva a két jövevény után surrantam. Mire a kiszemelt tisztáshoz értem, már csak a nyomukat láthattam.
Picit megálltam, körülnéztem ezen a közel 10*10-es területen. Egy művelés alól kivont (gondolom süppedés veszély miatt) földdarabon bóklásztam fel-alá:

Molyűző ökörfarkkóró (Verbascum blattaria)

Gondoltam ha már eddig eljöttem nem arra megyek vissza, amerről jöttem: át vágok a kukoricáson. Végig baktattam a sorok közt, hozzáteszem nem ez ültetési irányban. A túloldalon egy ugyanolyan búzatábla, mint a kiindulási.
Csakhogy két alannyal többen tartózkodtunk immár rajta! A 2 őz, meg én.
A suta gyanakodva odébb állt, de a bak helyben maradt.
Lépésről-lépésre közeledtem hozzá a kukoricák között, szerencsémre rám sem hederített. Így hát igyekeztem a helyzetet a lehető legjobban kihasználni: olyan közel mentem, ahogy csak tudtam! Sőt, Ő is felém vette az irányt. Gyorsan megszabadultam minden felesleges holmimtól, csak a bakra figyeltem...

Nagyjából 10 m-re lehetett tőlem, mikor rájött, mi is a helyzet! Gyorsan sarkon fordult, és elbaktatott a másik irányba.Visszamentem a hátrahagyott cuccokért, és elégedetten indultam vissza a magasleshez; hisz a találkozás képe kitörülhetetlenül megmaradt - és remélem meg is fog maradni bennem!

A magasles előtt ugyancsak a géphez nyúltam...

Mezei nyúl (Lepus europaeus)

        Normál színváltozat                          Mezei katáng (Cichorum intybus)                                            Albínó színváltozat

Elérve a magaslest, még felültem nézelődni  egy kicsit; de az őzek már elbújtak, a madarak elkerülték a környéket.

8 óra tájban elindultam hazafelé...