Hajnal

2013. 07. 29.

Takácsi úti magasles

Először is: Takácsi út....általam gyakran látogatott terület, gyakorlatilag egy hétköznapi mzg.-i út, hogy miért így hívják; nem igazán tudom. Igazából annyira nem is érdekel; amíg jó kis állatvilág tanyázik a közelben.

Elhatároztam a munka miatti korai keléseket átviszem egy hajnali vadlesre is. Így nem eshet nehezemre a korai kelés - csak hogy picit túlszámítottam magam... Elvileg 5 óra körül kel a Nap, tehát addigra kint is akartam ülni már a lesen. Azonban 4,30as kelés, öltözés, reggeli- pakolás, ill. elindulás átrendezte a tervet. Gyorsan keresztül vágtam a közeli akácerdőn, de mire kiértem, már késő volt:

Végül kénytelen voltam Nappal szembe menni, és fotózni is!
Szép reggel volt; nem fáztam, még ilyenkor is 25°C-felett járt a hőmérő higanyszála.
A hajnaltól elvárja az ember, egy viszonylag csendes, békés, meghitt természet fogad majd minket; így ennek megfelelően ez így is volt.
A késő, forró nyára jellemzően a legtöbb madár már elhagyta a revírjét, felnevelte a fiókáit; elhagyta a folytonos tavaszra, -párkeresésre, -territórium foglalásra alkalmas csicsergését.
Azért találkoztam pár fajjal; a szitunak megfelelően inkább sziluett-gyanús képek születtek:

 Tövisszúró gébics fiókák (Lanius collurio)

Barna rétihéja (Circus aeruginosus)

Azért csak felültem a kiszemelt magaslesre. Igazából tisztában voltam vele, hogy a hajnali vadfotókból nem lesz semmi, de próba-szerencse!
A hosszas, kb. 1-1,30 órás nézelődés alatt próbáltam elütni az időt; nézegettem a felettem áthúzó vadrécéket, 4 tőkésréce repült Pápa irányába. Ezenkívül egy egerészölyv tartózkodott még a légtérben, csakhogy fényképezéshez túl távol volt. A les mellett egy mezei nyúl ugrált el - a fényképek elkészítése nem igazán sikerült, picit "túl állítgattam magam", a képek élvezhetetlenek lettek. Ilyenkor szeretek egyedül lenni, gyakorlatilag nincs senki más csak Te+amit beengedsz a környezetedből; a madarakat, emlősöket, virágokat; napfényt, lágy szellőt mind-mind...de a bogarakat...közben kibírhatatlan:

Végül azért csak megérte várni!
Az előttem lévő két kukorica tábla között, egy learatott búzatarlón egy őzsuta vezette át 2 gidáját. Az őzifjoncok vidáman kergetőztek, ugráltak; de a gondos anyuka mindig figyel: gyorsan biztonságba vezette családját, a következő kukorica táblába.

Miután elmentek én is hazafelé indultam. Gyakorlatilag semmi különöset nem láttam, sem a nádasokban, sem a levegőben nem mozgott semmi.
Aztán mikor elértem a környék esővizét elvezető árkot egy szempár meredt rám hosszú másodpercekig, mire felfogta, hogy én mit akarok addigra már késő volt: "meghúztam a ravaszt"!

Európai őz (Capreolus capreolus)