2019. 07. 30.
Botanizálás
Késő délután a közeli lápréteken sétáltam egy kört, kihegyezve a kirándulást a botanizálásra, no meg a fényképezésre. Vegyük sorra a talált és fényképezett fajokat.
Őszi vérfű (Sanguisorba officinalis)
Láprétekre, láposodó kaszálórétekre jellemző faj. A Dunántúlon gyakorinak mondható, a Tiszántúlról gyakorlatilag hiányzik. A kékperjés láprétek egyik meghatározó kísérőfaja, mely élőhelyen több érzékeny ökológiai igényű védett faj is él.
Vérfű hangyaboglárka (Maculinea teleius)
Hernyójának tápnövénye az őszi vérfű, így szorosan összefügg a lepke elterjedése a láp-, és mocsárrétek élőhelyeivel. A fejlődésének érdekessége, hogy a hernyók a kikelésük után a földre ereszkednek, ahol a hangyák begyűjtik őket és bolyaikba hurcolják. Itt hangyalárvákkal és bábokkal táplálkoznak. A kifejlett lepkék júliusban rajzanak nagy számban. Védett, természetvédelmi értéke 50 000 HUF.
Réti ördögharaptafű (Succisa pratensis)
Gyógynövény, szájhagyomány szerint nevét ebből is kapta, miszerint az ördög leharapta a gyökerét a gyógyító képessége miatt. Jó nektárforrás, ám természetvédelmi jelentőségét az adja, hogy fő tápnövénye a védett, jégkori reliktumfajnak, a lápi tarkalepkének.
Sajnos a lápi tarkalepke nem került a megfigyelt fajok közé, de helyette egy másik, gyakori tarkalepkével találkoztam:
Nagy tarkalepke (Melitaea phoebe)
Halovány aszat (Cirsium oleraceum)
Szürke káka (Holoschoenus romanus)
Nagy tűzlepke (Lycaena dispar rutila)
A nagy tűzlepke Natura2000-es jelölőfaj, pénzben kifejezett értéke 50 000 HUF. Vízfolyások, nedves területek mentén bárhol előfordul, azonban érzékenyen reagál az élőhely-átalakításokra.
Buglyos szegfű (Dianthus superbus)
Az akár 90 cm-es magasságot is elérő szegfűfaj látványos megjelenése messziről felfedezhető. A láp-, és mocsárrétekre jellemző szegfűt könnyű felismerni, hiszen rózsaszín virága és sallangos szirmai jó határozóbélyegek. Biotópja miatt kapta védettségét, eszmei értéke 5 000 HUF.
Darázspók (Argiope bruennichi)
Főleg nedves élőhelyeken találkozhatunk vele, miközben viszonylag nagy hálójának közepén várja áldozatát. Hálójában Y vagy X alakú fehér beszövés, úgynevezett vezérfonál figyelhető meg. Kutatások igazolják, hogy eme hálórész visszaveri a napfényt, ezzel egyetemben az ultraibolya tartományt is, így láthatatlanná válik a gyanútlan rovarok számára.
Késő délután a közeli lápréteken sétáltam egy kört, kihegyezve a kirándulást a botanizálásra, no meg a fényképezésre. Vegyük sorra a talált és fényképezett fajokat.
Láprétekre, láposodó kaszálórétekre jellemző faj. A Dunántúlon gyakorinak mondható, a Tiszántúlról gyakorlatilag hiányzik. A kékperjés láprétek egyik meghatározó kísérőfaja, mely élőhelyen több érzékeny ökológiai igényű védett faj is él.
Hernyójának tápnövénye az őszi vérfű, így szorosan összefügg a lepke elterjedése a láp-, és mocsárrétek élőhelyeivel. A fejlődésének érdekessége, hogy a hernyók a kikelésük után a földre ereszkednek, ahol a hangyák begyűjtik őket és bolyaikba hurcolják. Itt hangyalárvákkal és bábokkal táplálkoznak. A kifejlett lepkék júliusban rajzanak nagy számban. Védett, természetvédelmi értéke 50 000 HUF.
Gyógynövény, szájhagyomány szerint nevét ebből is kapta, miszerint az ördög leharapta a gyökerét a gyógyító képessége miatt. Jó nektárforrás, ám természetvédelmi jelentőségét az adja, hogy fő tápnövénye a védett, jégkori reliktumfajnak, a lápi tarkalepkének.
Sajnos a lápi tarkalepke nem került a megfigyelt fajok közé, de helyette egy másik, gyakori tarkalepkével találkoztam:
A nagy tűzlepke Natura2000-es jelölőfaj, pénzben kifejezett értéke 50 000 HUF. Vízfolyások, nedves területek mentén bárhol előfordul, azonban érzékenyen reagál az élőhely-átalakításokra.
Az akár 90 cm-es magasságot is elérő szegfűfaj látványos megjelenése messziről felfedezhető. A láp-, és mocsárrétekre jellemző szegfűt könnyű felismerni, hiszen rózsaszín virága és sallangos szirmai jó határozóbélyegek. Biotópja miatt kapta védettségét, eszmei értéke 5 000 HUF.
Főleg nedves élőhelyeken találkozhatunk vele, miközben viszonylag nagy hálójának közepén várja áldozatát. Hálójában Y vagy X alakú fehér beszövés, úgynevezett vezérfonál figyelhető meg. Kutatások igazolják, hogy eme hálórész visszaveri a napfényt, ezzel egyetemben az ultraibolya tartományt is, így láthatatlanná válik a gyanútlan rovarok számára.
 |
| Őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) |
 |
| Vérfű hangyaboglárka (Maculinea teleius) |
 |
| Réti ördögharaptafű (Succisa pratensis) |
Sajnos a lápi tarkalepke nem került a megfigyelt fajok közé, de helyette egy másik, gyakori tarkalepkével találkoztam:
 |
| Nagy tarkalepke (Melitaea phoebe) |
 |
| Halovány aszat (Cirsium oleraceum) |
 |
| Szürke káka (Holoschoenus romanus) |
 |
| Nagy tűzlepke (Lycaena dispar rutila) |
 |
| Buglyos szegfű (Dianthus superbus) |
 |
| Darázspók (Argiope bruennichi) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése