Nyirkai ősz

2013. 10. 20.

Nyirkai Hany

A hétvége befejezése, és megkoronázása érdekében egy Nagy Madarászat-ot tartottunk Józsival. Reggel 7.00 körül felkerekedve elindultunk Bősárkány, pontosabban először Fehértó irányába. (Fehértó -település- mellett, található egy védett, természetvédelmi terület, a Fehér-tó. Előzőleg jó alaposan megnézve térképen, és neten az elérhetőségeket; odaérve ez teljesen kudarcba fulladt. Nem jutottunk el a tóhoz.) Így maradt a jól bevált, Fertő-Hanság NP.-i megfigyelőhely: a Nyirkai Hany.
Végigsétálva a Rábca mentén, elértük a tavakat. A kisebb kitérők mellett azért sikerült korábban megérkezni; így a libák épp a szemünk előtt húztak a tavak irányába.

Felmászva a kilátópontra, egy kedves, idős osztrák bácsi fogadott minket. Barátságosan beszélgettünk vele, megmutatta a Nikon gépét, objektívjét, az egyedüli problémát a madarak német neve okozta. De kézzel lábbal csak kimagyaráztuk magunkat.
Egy rövid búcsú, ill. séta erejéig lemásztunk a "lesről". A közeli bokrokban több kismadár is mozgott. Hallani lehetett a szén-, kékcinegék trilláit, a függőcinegék rövid csipegéseit; és látni egy kis, vörös torkú, pontosabban fogalmazva, begyű madarat:

Vörösbegy (Erithacus rubecula)

A partot övező sűrű nád miatt kevésbé átlátható a terep, azonban a kukucskálásra' alkalmas. Több kép született ilyen körülmények között. 

Nagy kócsag (Egretta alba)

Tőkés réce (Anas platyrhynchos)

Az ilyen "lesből" fotózás közben, természetesen jöttek a további ludak a tavakra. Ha szerencsés helyzetben, és búvóhelyen voltunk, akár felettünk; zavartalanul suhantak át...

Persze a landolás után is folytatódott a fotózás, leskelődés:

Nyári lúd (Anser anser)

Kárókatona (Phalacrocorax carbo)

Egy hanyi hangulat: 
(A békés környezetben könnyen megszabadul az ember a bajaitól, a problémáitól; többek között ez az egyik legjobb kikapcsolódás a csendes nézelődés.)

Azért közben az izgalom, az akció sem árt! Szerencsénkre több ragadozó madár is megmutta magát. Így a mi szórakoztatásunkra a körök leírása közben szándékosan, vagy akaratlanul felriasztotta a tavak madár világát.

Egerészölyv (Buteo buteo)                                                                                   Karvaly hím(Accipiter nisus)

Az eseménydús percek után hamar visszaállt a béke, a különböző madarak visszaszálltak a megfelelő helyükre. A kismadarak újra nekikezdtek az "éneklésnek", a kócsagok, gémek a partközelben keresgéltek élelem után. A kárókatonák elfoglalták jól bevált ülőfáikat, a kisebb partimadarak a kiszáradt partmentén kutattak. 

Ami azonban az egyik legmeglepőbb dolog, ill. esemény volt, az két furcsa' lúd megjelenése. A távolban leereszkedett két, vörösen izzó, fekete lábú-csőrű teremtmény. Annak ellenére, hogy életem első látott, lefotózott egyede volt ez a két liba; a felismerés egyértelmű volt: Vörös ásólúd (Tadorna ferruginea)

Ennek az országos viszonylatban érdekes adatnak minősülő megfigyelésnek köszönhetően tovább nőtt az általam megfigyelt fajok száma...

Felkapaszkodva ismételten a kilátóra, az idős bácsi gyors helyzetjelentésbe kezdett a Józsinak: a területen 3 rétisast figyelt meg. És az ő kis felszerelésével arra vár, hogy a Ny.-i tavak körzetében tartózkodó öreg rétisas pár elinduljon vadászni. Így Józsival összenézve, mi is kitoltuk kicsit a Madarász-időt. Vártuk a sasok indulását. Nem hiába!

Az egyik öreg rétisas megindult, jól felkergetve a libákat. Sajnos pár kör, ill. sikertelen próbálkozás után visszaszállt a háttérben magasodó nyárfákra:

Ezzel a próbálkozással mi is indulóra fogtuk a dolgot. Visszafelé ballagva a kijelölt úton elhaladtunk a harmadik rétisas ülő-fája mellett (mármint úgy mellett, hogy jó-pár 100 m távolságban). És ekkor került fel a pont az "I"-re. A fiatal madár is támadásnak lendült, pont mellettünk, tökéletes "lőtávolságra":

 juv. Rétisas (Haliaeetus albicilla)

Ezekkel a manőverekkel búcsúzott tőlünk a Hany...