Téli Balaton

2018. 12. 27./28.

Balatoni kör(-ök) 

Igazán megnyugtató hangulatot áraszt tél idején a Balaton. Noha nem feltétlenül ez a jelző ugrik be az embernek a "magyar tenger" neve hallatán, megdöbbentően érdekes élményt nyújthat a téli tó. Pláne, ha madarászkodással is foglalkozik. Ha időnk, és energián engedi érdemes lelátogatni az északabbról jövő madárvendégek megpillantása érdekében. Pár év óta megpróbáljuk mindig összehozni a Marcal menti' csapatot egy ilyen kis kiruccanásra. Kis idő kihagyása után sikerült.
Ámbár mielőtt belemelegednék a csoportos madár-hajkurászás kiértékelésebe, megemlékezem egy korábbi, egyszemélyes akció élményéről. Történt ugyanis, hogy Zala megyéből hazafelé tartva, beiktattam egy állomást Balatonberényben. Természetesen spektív, távcső, fényképezőgép mind velem voltak, véglis madárlesről van szó.
A strand környezetében nézelődtem. Szép, napsütéses időben pásztázhattam végig a vízfelszínt, akár az északi part mentén történő jövés-menést is láthattam. Nagy csapat bukórécéket, itt-ott egyedül úszkáló szárnyas jószágokat határozhattam meg. Kercerécék, barátrécék, kontyos récék jelentették a fő tömeget, köztük kiszúrtam 5 hegyi récét is. Tőkés récék úszkáltak a part közelében, de nyílt vízen érdekesebb fajok is akadtak. 11 füstös récét ringattak a hullámok. Sok időt töltöttem a meghatározásukkal, de magabiztosan állíthatom, hogy célba ért az új fajom határozása. A nagy nézelődés közepette aztán valami "hosszú" úszott ki  a nádasból. Fel, s alá bukott a a partól nem messze, de a fényképezőgép elől nem bújhatott el. Kétségtelenül 1 vidrával találkoztam...
Szép élményekkel, új fajokkal térhettem haza.

Vidra (Lutra lutra)

Mindezek után a másnap. Máté és Bori, valamint Csabi és Vivi alkotta csapatunk kezdte a Balatoni Kört Balatonedericsen. A reggeli strandon történő hangolódás után az Új-hegyre látogattunk el. Az őszi-téli időszakban fenyőszajkó invázió érte el az országot, mely főleg Tisza környéki területeket érintett. Pár kivétel persze mindig akad, na ilyen Balatonederics is. A szőlőhegyen pár hete már tartózkodik egy madár, melyet szerettünk volna mi is behúzni' a fajlistánkba. Kismadarak keresgéltek a borospincék környékén, fakopáncsok kopácsoltak az öreg gyümölcsfákon. 1 szőlőrigó mutatta meg magát pár másodperc erejéig. Aztán előkerült a keresett fenyőszajkó. Dió, mandula, naspolya fák mindenhol - bátran keresgélhetett a madár.

Fenyőszajkó (Nucifranga caryocatactes)

És akkor vehetjük sorra a balatoni strandokat: Balatongyörök, Vonyarcvashegy, Keszthely, Balatonberény. A recept mindenhol ugyan az: felállítani a spektívet, és alaposan átnézni a vízen, vagy épp levegőben mozgolódó madarakat. Természetesen ritkaságok után kutatva. Összességében elmondhatjuk, csupán 1 északi búvárt láttunk ami ebbe a kategóriába tartozik. De természetesen mindenhol volt mit látni. A récefélék jelentették a főpillért (tőkés, kendermagos, kanalas, fütyülő, csörgő, barát, kontyos, kerce). Mellékelemként természetesen sok faj jelen volt: kárókatona, kis kárókatona, bütykös hattyú, nagy lilik, barna rétihéja, guvat, dankasirály, viharsirály, szárcsa, jégmadár, barkóscinege. Hogy csak pár tipikus fajt emeljek ki. A nap végeztére 53 madárfaj kerülhetett fel a listára.

Bukórécék

Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus)

Fütyülő réce (Anas penelope)

Dankasirály (Larus ridibundus)

A bejegyzés zárásaként, pedig pár sort bütykös hattyúkról, valamint dankasirályokról. Azért kapnak most külön bekezdést, mivel bőszen próbáltuk leolvasni a gyűrűjüket. Színes és fémgyűrűk is előkerültek, melyhez minden praktikát bevetettünk. Két tipikus esetet említenék; miszerint spektívvel huzamosabb ideig megfigyeljük a fajt, a sikeres leolvasás érdekében. Illetve fénykép-készítés segítségével azonosítjuk a karaktereket. Ugyan voltak nehezebb esetek: amikor csak fémgyűrű volt a hattyún, de ezt is megoldottuk. A madarászkodás befejeztével 20 hattyú-gyűrűt, és 2 sirály-gyűrűt küldtem el az illetékeseknek. Várjuk a visszajelzést. De addig pár hangulatkép: