Makkos

2013. 12. 19.

Tölgyes=Makkos

Először is a cím magyarázata: ugyan az a terület, máshogyan megnevezve. A "Tölgyes" kifejezést jómagam, míg a másikat az egész nagyacsádi környék használja. De nem is ez a lényeg. Inkább kezdjük a kirándulás élménybeszámolóját.
Délután kinéztem a területre, a szép, napsütéses időben körbesétáltam ezt a kisebb erdőfoltot. A környező bozótosokban, már gyülekeznek a mezei veréb-citromsármány csapatok, igazi kismadár paradicsom lett a környék. A kismadarak balszerencséjére, a szemem elé került egy hím karvaly, ill. egy ritka téli vendég: egy hím kékes rétihéja.
A leggyakoribb ragadozó madarunk is többször megmutatta magát. 5 egerészölyvvel hozott össze a madarász-szerencse, mindegyik más-más mintázatot mutatott, így biztos, hogy külön egyedekről volt szó...

Egerészölyv (Buteo buteo)

Hangulat lemenő napkoronggal, egerészölyvvel...

A továbbiakban ragadozó mentesített lett a terület, gyorsan elrepült mindegyik madár. Észak felé indultam a Kis-Séd mentén, egészen a terület legészakibb magasleséig. A les környékén galagonyás-kökényes-csipkebogyós bozót nőtt fel, az egyébként fehér füzes ligetben.

Egybibés galagonya (Crataegus monogyna)

Az itteni idilli csendet, egy furcsa, de mégis ismerős "sak-sak-sak" strófa törte meg. Fenyőrigók. Nálunk általános téli vendégek, táplálkozás közben, közel 50 példányt vettem tüzetesebben szemügyre. 

Fenyőrigó (Turdus pilaris)

Az est beálltával köd kezdett leszállni, elterülni a patak mentén. Így ködfátyolban haza felé indultam egy szép nappal a hátam mögött...